1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr. 2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. 3 Vesd azt a földre, mondta. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle. 4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lett az ő kezében. 5 Hogy elhiggyék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó. 7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét a kebelébe és kivevé azt kebeléből, és ímé ismét olyanná lett, mint a teste. 8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. 9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon. 10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szóltál a Te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12 Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. 13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. 14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló és ímé, ő ki is jön elődbe, s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. 15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek. 16 És ő beszélmajd helyetted a néphez, és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszel néki Isten gyanánt.

17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket. 18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához, Jetróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Egyiptomba, hogymeglássam, ha élnek-e még? És monda JetróMózesnek: Eredj el békességgel. 19 Az Úr pedig mondaMózesnekMidiánban: Eredj, térj vissza Egyiptomba; mert meghaltak mind azok a férfiak, akik téged halálra kerestek. 20 És felvevéMózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és viszszatére Egyiptom földjére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. 21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csodákat véghezvidd a fáraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. 22 Ezt mondd azért a fáraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izrael. 23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé, én megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. 25 De Cippora vett egy éles követ és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony vérjegyesem vagy Te nékem! 26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körülmetélkedésért. 27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt. 28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte ésmindazokat a jeleket, melyeket reá bízott. 29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izrael fiainak minden véneit. 30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt. 31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta Izrael fiait az Úr, és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magukat és leborulának.