1 Akkor felelt Mózes és azt mondta: Hát ha nem hisznek és nem hallgatnak szavamra; hanem azt mondják: Nem jelent meg neked az Úr? 2 Erre azt mondta neki az Úr: Mi ez a kezedben? És azt mondta: Vessző. 3 És azt mondta: Dobd a földre! Mikor a földre dobta, kígyóvá lett; úgyhogy Mózes menekült előle. 4 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkát (mikor kinyújtotta kezét és megfogta, vesszővé lett a kezében); 5 hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene; Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 Továbbá azt mondta neki az Úr: Dugd a kezedet a kebledbe! És bedugta kezét a keblébe. Aztán kihúzta, és íme olyan volt a keze a poklosságtól, mint a hó. 7 Akkor azt mondta: Dugd vissza kezedet a kebledbe! És visszadugta kezét a keblébe. Aztán kihúzta a kebléből, és íme ismét olyan volt, mint a teste. 8 Most már tehát, ha nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára; majd hallgatnak az utóbbi jel szavára. 9 Hogyha pedig ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra, akkor végy vizet a Nílusból és öntsd a szárazra; és akkor az a víz, amit a Nílusból veszel, vérré lesz a szárazon. 10 Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Kérlek Uram , nem vagyok én a szónak embere sem tegnaptól, sem tegnapelőttől, sem attól fogva, hogy szólottál szolgádhoz; mert nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. 11 Az Úr pedig azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek; vagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká; nemde én, az Úr? 12 Most tehát eredj; és én vele leszek a te száddal, és megtanítalak, mit beszélj. 13 De azt mondta: Kérlek, Uram, küldj, kérlek, olyat, aki által lehet üzenetet küldened. 14 Erre felgerjedt az Úr haragja Mózesre és azt mondta: Hát nincs egy testvéred, Áron, a lévita? Tudom, hogy beszélni majd beszél ő, és már jön is eléd, és ha meglát, örülni fog szívében. 15 Akkor beszélj vele és tedd a szavakat a szájába; én pedig vele leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket, mit cselekedjetek.

16 És ő beszéljen a te megbízásodból a néphez úgy, hogy ő legyen neked száj gyanánt, te pedig légy neki Isten gyanánt. 17 Ezt a vesszőt pedig vedd a kezedbe; amellyel majd véghezviszed azokat a jeleket. 18 Akkor elment Mózes és visszatért ipához Jéterhez, és azt mondta neki: Szeretnék elmenni és visszatérni testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hogy lássam, élnek-e még ; és azt mondta Jitró Mózesnek: Eredj el békességgel. 19 És azt mondta az Úr Mózesnek Midjánban: Eredj, menj vissza Egyiptomba; mert mind meghaltak azok az emberek, akik életedre törtek. 20 Vette tehát Mózes feleségét és fiait, és felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptom földjére; és kezébe vette Mózes az Isten vesszejét. 21 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Mikor elmégy és visszatérsz Egyiptomba, meglásd, hogy azokat a csodákat, melyeket kezedbe tettem, mind véghezvidd a Faraó előtt; én pedig megkeményítem a szívét, és nem fogja elereszteni a népet. 22 Akkor azt mondd Faraónak: Így szól az Úr: Az én elsőszülött fiam Izráel. 23 Azt mondtam tehát neked: Ereszd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, és vonakodtál őt elereszteni; íme én megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 És történt útközben az éjjeli szálláson, hogy reá támadt az Úr és meg akarta őt ölni. 25 Akkor Cippora fogott egy kőkést és levágta fia előbőrét és hozzá értette Mózes lábaihoz; és azt mondta: Mert vérvőlegényem vagy te nekem; 26 mire az Úr megszűnt tőle. Akkor mondta Cippora, hogy „vérvőlegény", a körülmetélésre való tekintettel. 27 És azt mondta az Úr Áronnak: Eredj Mózes elé a sivatagba; és elment, és rátalált az Isten hegyén és megcsókolta őt. 28 Akkor Mózes elmondta Áronnak az Úr minden szavát, melyekkel elküldötte őt; és mindazokat a jeleket, amelyeket reá bízott. 29 Aztán elment Mózes és Áron; és mind összegyűjtötték Izráel fiainak véneit. 30 Mikor Áron elmondott minden szót, amit az Úr szólott Mózesnek; az megcselekedte a jeleket a nép szemei előtt. 31 És a nép hitt; úgyhogy mikor hallották, hogy az Úr meglátogatta Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.