1 Ezután pedig bement Mózes és Áron, és azt mondták Faraónak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepeljenek nekem a sivatagban. 2 De Faraó azt mondta: Kicsoda az az Úr, akinek én hallgassak szavára, hogy elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és Izráelt sem bocsátom el. 3 Erre azt mondták: A héberek Istene találkozott velünk, szeretnénk hát elmenni háromnapi útra a pusztába és áldozni az Úrnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen bennünket pestissel vagy fegyverrel. 4 Egyiptom királya pedig azt mondta nekik: Oh Mózes és Áron, miért szabadítjátok fel a népet munkáitól? Eredjetek robototokra! 5 Aztán azt mondta Faraó: Íme sok most a föld népe; hát megszüntetitek rajtuk a robotot. A népet még jobban elnyomják. 6 És parancsolatot adott Faraó azon a napon a nép robotmestereinek és intézőinek, mondván: 7 Többé ne adjatok polyvát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt; maguk menjenek és szedegessenek maguknak polyvát. 8 De a megállapított vályogmennyiséget, amit ezelőtt csináltak, rójátok rájuk, ne szállítsátok le; mert lusták ők, azért kiáltoznak mondván: Menjünk, áldozzunk a mi Istenünknek! 9 Legyen a szolgálat nehéz az embereken, hogy azzal legyen dolguk; és ne nézzenek hazug szavakra. 10 És kimentek a nép robotmesterei és intézői és azt mondták a népnek, mondván: Így szól Faraó, nem adok nektek polyvát. 11 Menjetek magatok, hozzatok magatoknak polyvát onnét, ahol találtok; mert semmivel sincs lejjebb szállítva munkátok. 12 És elszéledt a nép Egyiptom egész földjén; hogy tarlót szedegessen polyvának. 13 A robotmesterek pedig szorították, mondván: Végezzétek el munkáitokat, minden nap dolgát a maga napján úgy, mint mikor megvolt a polyva. 14 Az Izráel fiai közül való intézőket pedig, akiket Faraó robotmesterei tettek föléjük, verték, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott vályogvetést sem tegnap, sem ma úgy, mint ezelőtt. 15 És az Izráel fiai közül való intézők elmentek, és kiáltottak Faraóhoz mondván: Miért bánsz így szolgáiddal?

16 Polyvát nem adnak szolgáidnak, mégis azt mondják: Vályogot csináljatok nekünk; most már verik is szolgáidat, így vétkezel néped ellen. 17 Az pedig azt mondta: Lusták vagytok ti, lusták; ezért mondjátok: Menjünk, áldozzunk az Úrnak. 18 Most tehát menjetek, dolgozzatok, és polyvát nem adnak nektek; de a vályogmennyiséget be kell adnotok. 19 Mikor az Izráel fiai közül való intézők ily bajban látták magukat, hogy azt kell mondaniuk: Nem szállíthatjátok lejjebb a rátok eső vályogot, minden nap dolgát a maga napján: 20 akkor bukkantak rá Mózesre és Áronra; akik ott álltak velük szemben, mikor kijöttek Faraótól. 21 És azt mondták nekik: Tekintsen rátok az Úr és ítéljen; kik bennünket utálatosakká tettetek Faraó szemeiben és az ő szolgái szemeiben, hogy fegyvert adjatok a kezükbe, hogy minket megöljenek. 22 Mózes pedig az Úrhoz fordult és azt mondta: Uram, miért tettél rosszat ezzel a néppel, miért küldöttél engem? 23 Hiszen mióta bementem Faraóhoz, hogy beszéljek a te nevedben, azóta bánik rosszul ezzel a néppel; megmenteni pedig nem mentetted meg népedet.