1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kánaán földjét, amelyet én adok Izrael fiainak; az ő atyáiknak mindegyik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük. 3 Elküldé azért őket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan főemberek voltak Izrael fiai között. 4 Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségéből Sámmua, a Zakkúr fia. 5 A Simeon nemzetségéből Safát, a Hóri fia. 6 A Júda nemzetségéből Káleb, a Jefunné fia. 7 Az Izsakár nemzetségéből Igál, a József fia. 8 Az Efraim nemzetségéből Hósea, a Nún fia. 9 A Benjámin nemzetségéből Pálti, a Rafú fia. 10 A Zebulon nemzetségéből Gaddiel, a Szódi fia. 11 A József nemzetségéből, a Manasse nemzetségéből Gaddi, a Szúszi fia. 12 A Dán nemzetségéből Ammiél, a Gemálli fia. 13 Az Áser nemzetségéből Szetúr, a Mikaél fia. 14 A Naftali nemzetségéből Nahbi, a Vofszi fia. 15 A Gád nemzetségéből Géuel, a Máki fia. 16 Ezek ama férfiaknak nevei, akiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak. 17 És mikor elküldé őket Mózes a Kánaán földjének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre. 18 És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, amely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok? 19 És milyen a föld, amelyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, amelyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é? 20 És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élőfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakasszatok a földnek gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai voltak. 21 Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Cin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, ahol Hamátba mennek. 22 És felmenének dél felől, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Talmai, az Anák fiai: Hebron pedig hét esztendővel építtetett elébb, mint az egyiptomi Coán.

23 Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vitték azt rúdon; és a gránátalmákból és a fügékből is szakasztának. 24 Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szőlőfürtért, amelyet lemetszettek onnét Izrael fiai. 25 És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap múlva. 26 És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izrael fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vittek nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét. 27 Így beszélének néki, és ezt mondták: Elmentünk arra a földre, amelyre küldöttél minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! 28 Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. 29 Amálek lakik a dél felől való földön, és hitteus, jebuzeus és emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett és a Jordán partján pedig kananeus lakik. 30 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; 31 Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. 32 És rossz hírét vitték annak a földnek, amelyet megkémleltek, Izrael fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. 33 És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.