1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! 2 Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya! 3 Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg! 4 Mert így szól az Úr Isten: Egyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Asszíria nyomorgatta őt ok nélkül. 5 És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik. 6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok! 7 Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, üdvösséget hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! 8 Halld őrállóidat! Felemelik szavukat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! 9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. 10 Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk üdvösségét! 11 Távozzatok, távozzatok, gyertek ki onnan, tisztátalant ne illessetek, gyertek ki közülük, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. 12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izrael Istene! 13 Ímé, beteljesíti Szolgám útját, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. 14 Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázata, és alakja sem ember fiaié volt: 15 Akképpen ejt ámulatba sok népeket; a királyok befogják szájukat előtte, mert amit nékik nem beszéltek, azt látják, és amit nem hallottak, arra figyelnek.