1 Ébredj, ébredj, öltsd fel erődet, Sion! Öltsd fel díszes ruháidat, Jeruzsálem, te szent város! Mert többé nem jár benned körülmetéletlen és tisztátalan. 2 Rázd le magadról a port, kelj fel, te fogoly, Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sion fogoly leánya! 3 Mert így szól az Úr: »Ingyen adtalak el titeket, és nem pénzen váltalak meg.« 4 Mert így szól az Úristen: »Először Egyiptomba ment le népem, hogy jövevény legyen ott, és Asszíria ok nélkül sanyargatta őt. 5 De most mit tegyek itt – mondja az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet? Akik uralkodnak rajta, ordítoznak – mondja az Úr –, és szüntelenül, egész nap nevemet gyalázzák. 6 Ezért megismeri majd népem nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki így szóltam: `Íme, itt vagyok!'« 7 Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: »Királyként uralkodik Istened!« 8 Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. 9 Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. 10 Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását. 11 Távozzatok, távozzatok, jöjjetek ki onnan, tisztátalant ne érintsetek! Jöjjetek ki közepéből, tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok! 12 Hiszen nem kell sietve kijönnötök, sem futva mennetek, mert az Úr megy előttetek, és Izrael Istene zárja sorotokat. 13 Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz. 14 Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz, 15 úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.