1. Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan. 2. Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya! 3. Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket. 4. Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg. 5. Hát most itt mit tegyek? - mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak - mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet. 6. Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: "Íme, itt vagyok!" 7. Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: "Királlyá lett a te Istened." 8. Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9. Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. 10. Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk. 11. El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok. 12. De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz. 13. Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. 14. Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, 15. és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.