1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor Ő a népet tanítá a templomban, és az Evangéliumot hirdette, előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat adta? 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: 4 A János keresztsége mennyből volt-é, vagy emberektől? 5 Azok pedig tanakodtak maguk közt, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. 7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét volt. 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott. 10 És annak idején elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsátották el. 11 És még másik szolgát is küldött; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsátották el. 12 És még harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítvén kivetették. 13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán őt, ha látják, megbecsülik. 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodtak egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! 15 És kivetvén őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! 17 Ő pedig reájuk tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé? 18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket Őreá vetni azon órában; de féltek a néptől; mert megértették, hogy ellenük mondta e példázatot.

20 Annakokáért vigyázván Őreá, leselkedőket küldtek ki, akik igazaknak tetteték magukat, hogy Őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. 21 Kik megkérdezték Őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. 26 És nem tudták Őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az Ő feleletén, elhallgatának. 27 Hozzá menvén pedig a sadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék Őt, 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, hogy ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg: annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. 29 Hét testvér volt azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; 30 A másik vette el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképpen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32 Mindezek után pedig meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt. 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35 De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Istennek fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek Őnéki.