1 És történt azoknak a napoknak egyikén, mikor ő a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, hogy előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, 2 és azt mondták neki, szólván: Mondd meg nekünk, micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; vagy ki az, aki neked ezt a teljhatalmat adta? 3 Felelvén pedig azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót; és mondjátok meg nekem, 4 a János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől? 5 Azok pedig okoskodtak magukban, mondván, hogy: Ha azt mondjuk, mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki? 6 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez bennünket; mert meg van győződve, hogy János próféta volt. 7 És azt felelték, hogy ők nem tudják, honnét volt. 8 Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket. 9 Kezdte pedig a népnek ezt a példázatot mondani: Egy ember szőlőt ültetett, és kiadta azt szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott. 10 És a maga idejében szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a szőlő terméséből; a szőlőművesek pedig megvervén azt, elküldték üresen. 11 Aztán megint küldött másik szolgát; azok pedig azt is megver vén és meggyalázván, elküldték üresen. 12 Aztán megint küldött harmadikat; de azok azt is megsebesítették és kidobták. 13 A szőlőnek ura pedig azt mondta: Mit csináljak? Elküldöm az én szerelmes fiamat; talán azt, ha látják, megbecsülik. 14 Mikor azonban a szőlőművesek azt meglátták, így okoskodtak egymás közt, mondván: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség. 15 És kidobván őt a szőlőből, megölték: mit cselekszik most már velük a szőlőnek ura? 16 Eljön és elveszti ezeket a szőlőműveseket, és másoknak adja a szőlőt. De ennek hallatára azt mondták: Távol legyen! 17 Ő pedig rájuk tekintvén, azt mondta: Mit tesz tehát ez az Írás: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 18 Mindenki, aki ráesik arra a kőre, összezúzódik; akire pedig rá esik, szétzúzza azt.

19 És a főpapok és az írástudók abban az órában igyekeztek rá kezet vetni, de féltek a néptől; mert megértették, hogy rájuk mondta ezt a példázatot. 20 És leselkedve kémeket küldtek ki, akik igazaknak tettetvén magukat, fogják meg őt szavában, hogy a helytartó hatóságának és hatalmának kezébe adják őt. 21 És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem valóban az Isten útját tanítod: 22 Szabad nekünk a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 23 Észrevévén pedig ravaszságukat, azt mondta nekik: Mit kísértetek engem? 24 Mutassatok nekem egy dénárt; kinek a képe és felirata van rajta? Felelvén pedig azt mondták: A császáré. 25 Ő pedig azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. 26 És nem tudták őt szavában megfogni a nép előtt; és elcsodálkozván feleletén, elhallgattak. 27 És odamenvén hozzá némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdezték őt, 28 mondván: Mester, Mózes azt írta nekünk, ha valakinek fivére meghal, felesége lévén, és gyermektelenül hal meg, hogy a fivére vegye el annak feleségét, és támasszon magot fivérének. 29 Hét fivér volt tehát. És az első feleséget vévén, meghalt gyermektelenül; 30 azután a második, 31 azután a harmadik vette el azt, és hasonlóképpen tehát mind a hét; és nem hagytak gyermekeket és meghaltak. 32 Utoljára meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor most már melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a heten bírták őt feleségül. 34 És felelvén, azt mondta nekik Jézus: Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek; 35 de akik méltókká tétettek arra, hogy elnyerjék a másik világot és a halálból való feltámadást, azok sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; 36 mert többé meg sem halhatnak, mert angyalokhoz hasonlók és Isten fiai, lévén a feltámadás fiai. 37 Hogy pedig feltámadnak a halottak, Mózes is mutatja a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja; 38 Isten pedig nem holtaké, hanem élőké; mert mindenek élnek őneki. 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, azt mondták: Mester, jól mondtad. 40 De többet nem mertek tőle semmit kérdezni.