1 Mikor lejött a hegyről, nagy sokaság követé Őt. 2 És ímé, eljövén egy bélpoklos, leborult előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. 4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Ha nem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik. 5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados ment hozzá, kérvén Őt, 6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. 7 És monda néki Jézus: Elmegyek, és meggyógyítom őt. 8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljön; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10 Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az Őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. 11 De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a menny királyságában: 12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. 13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. 14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak anyósa fekszik és lázas. 15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkelt, és szolgált nékik. 16 Az est beálltával pedig sok ördöngöst vittek hozzá, és egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; 17 Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá. 18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra. 19 És hozzá menvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.

20 És monda néki Jézus: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. 21 Egy másik pedig az Ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. 22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat. 23 És mikor a hajóra szállt, követék Őt az Ő tanítványai. 24 És ímé, nagy háborgás lett a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok; Ő pedig alszik vala. 25 És az Ő tanítványai hozzámenvén, felköltötték Őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. 26 És monda nékik: Mit féltek, oh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lett nagy csendesség. 27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki? 28 És amikor eljutott a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngös ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mert elmenni azon az úton. 29 És ímé, kiáltának mondván: Mi közünk teveled Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30 Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. 31 Az ördögök pedig kérték Őt, mondván: Ha kiűzöl minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! 32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé, az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohant, és odaveszett a vízben. 33 A pásztorok pedig elfutottak, és bemenvén a városba hírül adtak mindent, azokat is, amik az ördöngösökkel történtek. 34 És ímé, az egész város kiment Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérték Őt, hogy távozzék az ő határukból.