1 Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt. 2 És íme egy bélpoklos odamenvén, leborult előtte, mondván: Uram, ha akarsz, megtisztíthatsz engem. 3 És kezét kinyújtván illette őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg; és tüstént megtisztult annak poklossága. 4 És azt mondta neki Jézus: Meglásd, senkinek ne mondd; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd meg az áldozatot, melyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. 5 Amint pedig Jézus bement Kapernaumba, odament hozzá egy százados, kérvén őt, 6 és mondván: Uram, az én szolgám otthon fekszik gutaütésben, rettentőn kínlódva. 7 És azt mondta neki Jézus: Én elmegyek és meggyógyítom őt. 8 De a százados felelvén azt mondta: Uram, nem vagyok méltó, hogy bejöjj fedelem alá; hanem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalom alatt levő ember vagyok, alattam is vannak katonák, és azt mondom ennek: Menj, és megy; és annak: Jöszte, és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, és teszi. 10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta azoknak, akik követték: Bizony mondom nektek, Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet! 11 De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában, 12 az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. 13 A századosnak pedig azt mondta Jézus: Eredj el, és a te hited szerint legyen neked. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. 14 És mikor Jézus bement Péter házába, látta annak napát hideglelésben feküdni; 15 és illette a kezét, és elhagyta őt a hideglelés; és felkelt és kiszolgálta őket. 16 Mikor pedig este lett, sok ördöngöst vittek hozzá; és kiűzte a szellemeket szóval, és a betegeket mind meggyógyította. 17 Hogy beteljesedjék, ami megmondatott Jesaja próféta által, mondván: Ő vette el erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket. 18 Nagy sokaságot látván pedig Jézus maga körül, parancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra. 19 És hozzá menvén egy írástudó, azt mondta neki: Mester, követlek téged, bárhová mégy.

20 És azt mondta neki Jézus: A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak fészkük; de az Ember Fiának nincs hol fejét lehajtani. 21 Egy másik pedig tanítványai közül azt mondta neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat. 22 De Jézus azt mondta neki: Kövess engem; és hadd temessék el a holtak az ő halottaikat. 23 Ezzel beszállt a hajóba, és tanítványai követték. 24 És egyszerre nagy háborgás támadt a tengeren úgy, hogy a hajót elborították a habok, ő pedig aludt. 25 És odamentek tanítványai, és felköltötték őt, mondván: Uram, ments meg minket, elveszünk! 26 És azt mondta nekik: Mit féltek, kishitűek? Akkor felkelvén megdorgálta a szeleket és a tengert; és lett nagy csendesség. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak mondván: Micsoda az, hogy a szelek is, a tenger is engednek neki? 28 És amint megérkezett a túlsó partra, a gadaraiak vidékére, két ördöngös ment elébe a sírboltokból jőve; nagyon veszedelmesek, úgy, hogy senki azon az úton el nem mehetett. 29 És íme felkiáltottak, mondván: Mi közünk hozzád, Jézus, Isten fia? Idő előtt gyötörni jöttél ide minket? 30 Tőlük távol pedig egy nagy sertésnyáj legelészett. 31 És az ördögök kérték őt, mondván: Ha kiűzöl minket, engedd meg, hogy a sertésnyájba menjünk. 32 És azt mondta nekik: Menjetek. Azok pedig kimenvén elmentek a sertésnyájba; és íme az egész sertésnyáj lerohant a meredeken a tengerbe, és belevesztek a vízbe. 33 A pásztorok pedig elfutottak, és elmenvén a városba, mindent hírül adtak, kivált az ördöngösök dolgát. 34 És íme az egész város kiment Jézus elébe; és amint meglátták őt, kérték, hogy menjen el az ő határaikból.