1 És hajóra szállva átkelt, és ment a maga városába. 2 És ímé, hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. 3 És ímé, némelyek az írástudók közül mondának magukban: Káromlást szól. 4 És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? 5 Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? 6 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, ekkor monda a gutaütöttnek: Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. 7 És az felkelvén, haza méne. 8 A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. 9 És mikor Jézus onnét tovább méne, látott egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé Őt. 10 És lőn, amikor Ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az Ő tanítványaival az asztalhoz. 11 És látva ezt a farizeusok, mondának az Ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 12 Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. 13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. 14 Akkor a János tanítványai jöttek hozzá, mondván: Miért, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a Te tanítványaid pedig nem böjtölnek? 15 És monda nékik Jézus: Vajon szomorkodhatik-é a násznép, amíg velük van a vőlegény? De eljönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. 16 Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. 17 Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.

18 Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg; de Jer., vesd reá kezedet, és megelevenedik. 19 És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. 20 És ímé egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az Ő ruhájának szegélyét. 21 Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. 22 Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. 23 És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, 24 Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették Őt. 25 Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogta annak kezét, és a leányzó felkelt. 26 És elterjedt ez a hír abban az egész tartományban. 27 És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé Őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! 28 Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. 29 Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. 30 És megnyilatkoztak azoknak szemei; és rájuk parancsolt Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! 31 Azok pedig kimenvén, elterjeszték az Ő hírét abban az egész tartományban. 32 Mikor pedig azok elmentek, ímé egy ördöngös néma embert hozának néki. 33 És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csodálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izraelben! 34 A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 35 És körüljárta Jézus a városokat mind és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának Evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. 36 Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. 37 Akkor monda az Ő tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.