1 És beszállván a hajóba, átkelt, és elment az ő városába. 2 És íme hoztak neki egy ágyban fekvő gutaütöttet; és látván Jézus az ő hitüket, azt mondta a gutaütöttnek: Bízzál, gyermekem; megbocsáttattak neked bűneid. 3 És íme az írástudók közül némelyek azt mondták magukban: Ez káromkodik. 4 És látván Jézus gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Mert mi könnyebb; azt mondani: Megbocsáttattak bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 6 Hogy pedig megtudjátok, hogy teljhatalma van az Ember Fiának a földön bűnöket bocsátani, akkor a gutaütöttnek mondta: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj haza. 7 És felkelvén elment haza. 8 Látván pedig a sokaság, elcsodálkozott, és dicsőítette az Istent, ki ilyen teljhatalmat adott az embereknek. 9 És mikor Jézus onnét továbbment, látott egy embert a vámnál ülni, Máté nevezetűt; és azt mondta neki: Kövess engem! És felkelvén, követte őt. 10 És történt, hogy asztalhoz ült házában; és íme sok vámszedő és bűnös jött és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. 11 Amit látván a farizeusok, azt mondták tanítványainak: Miért eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt a ti Mesteretek? 12 Jézus pedig amint meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek kell orvos, hanem a betegeknek. 13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mit tesz „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot"; mert nem igazakat jöttem megtérésre hívni, hanem bűnösöket. 14 Akkor odamentek hozzá a János tanítványai, és azt mondták: Miért hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? 15 És azt mondta nekik Jézus: Vajon gyászolhatnak-e a lakodalmasok, míg velük van a vőlegény? De jönnek napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor majd böjtölnek. 16 Senki sem vet pedig foltot új posztóból ó ruhára; mert toldása elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. 17 Sem új bort nem töltenek ó tömlőkbe; mert különben elszakadnak a tömlők, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és mindkettő megmarad.

18 Amint ezeket mondta nekik, íme jött egy elöljáró és leborult előtte, mondván: Az én leányom az imént halt meg, de jer és tedd reá kezedet, és feléled. 19 És felkelvén Jézus, követte őt tanítványaival együtt. 20 És íme egy tizenkét éve vérfolyásos asszony oda menvén hátulról, érintette ruhája bojtját. 21 Mert azt gondolta magában: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok. 22 Jézus pedig megfordulván és meglátván őt, azt mondta: Bízzál, leányom; hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony attól az órától fogva. 23 És amint Jézus az elöljáró házába ért, és látta a síposokat és a zajongó sokaságot, 24 azt mondta nekik: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt. 25 De mikor a sokaságot eltávolították, bement, megfogta a kezét, és felkelt a leány. 26 És kiment ez a hír arra az egész földre. 27 És amikor onnét tovább ment Jézus, követte őt két vak, kiáltva és azt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia! 28 Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és azt mondta nekik Jézus: Hiszitek, hogy ezt megtehetem? Azt mondták neki: Igen, Uram! 29 Akkor illette szemeiket, mondván: Hitetek szerint legyen nektek. 30 És megnyíltak a szemeik; Jézus pedig rájuk parancsolt: Meglássátok, senki meg ne tudja! 31 Azok pedig kimenvén, elterjesztették a hírét azon az egész földön. 32 Amint pedig azok kimentek, íme hoztak neki egy ördöngös néma embert. 33 És kiűzetvén az ördög, megszólalt a néma; a sokaság pedig elcsodálkozott, mondván, hogy soha még ilyet nem láttak Izráelben. 34 A farizeusok pedig azt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 35 És körüljárta Jézus a városokat és a falvakat mind, tanítván zsinagógáikban, és hirdetvén az örömhírt az országról, és gyógyítván minden betegséget és minden erőtlenséget a nép között. 36 Látván pedig a sokaságot, megesett a szíve rajtuk, mert elernyedtek voltak és hányt-vetettek, mint a pásztor nélkül való juhok. 37 Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratás sok, a munkás kevés; 38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.