1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít. 2 Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik. 3 Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek. 4 Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák. 5 Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó. 6 Aki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt. 7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel. 8 Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak. 9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt. 10 Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság. 11 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki? 12 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni. 13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek. 14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért. 15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház. 16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket. 17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.