1 És történt, hogy mikor Izsák olyan öreg volt, hogy elhomályosultak szemei, és már nem látott; hívatta Ézsaut, az ő nagyobbik fiát és azt mondta neki: Fiam! És az azt mondta neki: Ihol vagyok. 2 Akkor azt mondta: Íme öreg vagyok, nem tudom, mikor halok meg. 3 Most tehát vedd, kérlek, fegyvereidet, tegzedet és íjadat; és menj ki a mezőre, és vadásszál nékem vadat. 4 És csinálj nekem valami jóízű ételt, úgy, amint én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem; hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok. 5 Rebeka pedig hallgatta, mikor Izsák az ő fiához, Ézsauhoz beszélt. És mikor Ézsau elment a mezőre, hogy vadat vadásszon atyjának; 6 akkor Rebeka azt mondta az ő fiának, Jákóbnak, mondván: Íme hallottam, hogy atyád beszélt fivéreddel, Ézsauval, mondván: 7 Hozz nekem vadat és csinálj nekem valami jóízű ételt, hogy egyem; és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. 8 Most azért fiam, engedj az én szavamnak; arra nézve, amit én parancsolok neked. 9 Eredj el a juhokhoz, és hozz nekem onnét két szép kecskegödölyét; és megcsinálom azokat atyádnak olyan jóízű étellé, amint ő szereti. 10 És vidd be atyádnak, hogy egyék; avégből, hogy megáldjon téged, mielőtt meghal. 11 De Jákób azt mondta Rebekának az ő anyjának: De nézd, Ézsau fivérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok. 12 Talán megtapogat engem atyám, és akkor olyan leszek a szemeiben, mint aki csúfot akar űzni; és átkot vonok magamra és nem áldást. 13 És azt mondta neki anyja: Rajtam a te átkod, fiam; csak hallgass szavamra, és eredj, hozz nekem! 14 Akkor elment és hozott, és bevitte anyjának; és anyja úgy csinált egy jóízű ételt, amint atyja szerette. 15 És vette Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak ruháit, az ünneplőket, melyek nála voltak a házban; és ráadta Jákóbra, a kisebbik fiára. 16 A kecskegödölyék bőrét pedig ráadta kezeire és nyaka simaságára. 17 Aztán a jóízű ételt és a kenyeret, amit készített, fiának, Jákóbnak kezébe adta. 18 És bement atyjához, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: Ihol vagyok, ki vagy te, fiam?

19 És Jákób azt mondta atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, úgy tettem, amiképpen szóltál nekem; készülj hozzá tehát, ülj le és egyél vadászzsákmányomból, avégből, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 És azt mondta Izsák a fiának: Hogy-hogy ilyen hamar találtál fiam? Az pedig azt mondta: Mert előmbe hozta az Úr, a te Istened. 21 Erre azt mondta Izsák Jákóbnak: Lépj közel, kérlek, hogy megtapogassalak, fiam; vajon te vagy-e az én fiam Ézsau, vagy nem? 22 Akkor odalépett Jákób Izsákhoz, atyjához, és az megtapogatta őt; és azt mondta: A hang Jákób hangja, de a kezek Ézsau kezei. 23 És nem ismerte meg őt, mert kezei olyanok voltak, mint fivérének Ézsaunak kezei, szőrösek; és így megáldotta őt. 24 És azt mondta: Te vagy az én fiam, Ézsau? Az pedig azt mondta: Én. 25 És ő azt mondta: Hozd ide nekem, hogy egyem a fiam vadászzsákmányából, hogy megáldjon téged a lelkem; és odavitte neki és evett, és vitt neki bort, és ivott. 26 Akkor azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj közel, kérlek, és csókolj meg engem, fiam! 27 És mikor odalépett és megcsókolta őt, megérezte ruhái illatát; és megáldotta őt, és azt mondta: Íme fiam illata, Mint a mező illata, Amelyet megáldott az Úr! 28 És adjon neked az Isten égi harmatot És kövér földet; És gabonának és mustnak bőségét. 29 Népek szolgáljanak téged, És nemzetek boruljanak le előtted, Légy ura testvéreidnek, És boruljanak le előtted anyád fiai; Akik téged átkoznak, átkozottak. 30 És történt, hogy amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, akkor, csak éppenhogy kiment Jákób atyjának, Izsáknak színe elől; hát megérkezett fivére, Ézsau a vadászatból. 31 És ő is csinált egy jóízű ételt és bevitte atyjának; és azt mondta atyjának: Készüljön hozzá atyám és egyék fiának vadászzsákmányából avégből, hogy megáldjon engem a te lelked. 32 És azt mondta neki Izsák, az ő atyja: Ki vagy te? És azt mondta: Én vagyok a te fiad, elsőszülötted, Ézsau. 33 Akkor megijedt Izsák igen nagy ijedtséggel és azt mondta: Ki volt hát az, aki vadat vadászott és behozta nekem és ettem mindenből mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz!