1 Akkor hívatta Izsák Jákóbot és megáldotta őt; aztán ráparancsolt és azt mondta neki: Ne végy feleséget Kanaán leányai közül. 2 Kelj fel, menj el Felső Mezopotámiába Betuelnek, anyád atyjának házához; és onnét végy magadnak feleséget Lábánnak, anyád fivérének leányai közül. 3 És a mindenható Isten áldjon meg téged, és tegyen termékennyé és sokasítson meg téged; és légy népek gyülekezetévé. 4 És adja neked Ábrahám áldását, neked és magodnak veled együtt; hogy birtokodba vedd azt a földet, melyen jövevény vagy, melyet Isten Ábrahámnak adott. 5 Ezzel elbocsátotta Izsák Jákóbot, és az elment Felső Mezopotámiába Lábánhoz, az arámi Betuel fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának fivéréhez. 6 Mikor Ézsau látta, hogy megáldotta Izsák Jákóbot és elküldte azt Felső Mezopotámiába, hogy onnét hozzon magának feleséget; azzal, hogy megáldotta őt és ráparancsolt, mondván: Ne végy feleséget Kanaán leányai közül; 7 és hogy Jákób hallgatott atyjára és anyjára, és elment Felső Mezopotámiába: 8 akkor látta Ézsau, hogy Kanaán leányai nem tetszenek Izsáknak, az ő atyjának; 9 elment tehát Ézsau Ismáélhez; és feleségeihez feleségül vette még Mahalátot, Ábrahám fiának, Ismáélnek leányát, Nebájót nővérét. 10 És Jákób kiment Beérsebából; és ment Háránba. 11 És rábukkant a Helyre, és ott hált, mert a nap lement, vett tehát a Hely köveiből és a feje alá tette; és lefeküdt azon a Helyen. 12 És azt álmodta, hogy egy lajtorja volt a földre felállítva, és a teteje az égbe ért; és íme Isten angyalai jártak rajta fel és le. 13 És egyszerre az Úr állt előtte és azt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; azt a földet, amelyen te fekszel, neked adom és a te magodnak. 14 És magod olyan lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre és északra és délre; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei, és a te magodban. 15 És íme én veled vagyok, és megőrizlek téged mindenütt, ahova mégy, és visszahozlak téged erre a földre; mert nem hagylak el téged, míg meg nem tettem, amit mondtam néked.

16 Mikor felébredt Jákób álmából, azt mondta: Valóban az Úr van ezen a Helyen; és én nem tudtam. 17 És félt és azt mondta: Mily félelmetes ez a Hely; csak Isten háza lehet ez, és ez az ég kapuja. 18 És korán felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, amit a feje alá tett, és felállította azt szent kőül; és olajat öntött a tetejére. 19 És nevezte annak a helynek a nevét Bétélnek; ellenben azelőtt Lúz volt a város neve. 20 És fogadást tett Jákób, mondván: Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ad nekem kenyeret enni, és ruhát ruházkodni; 21 és visszatérek békében atyám házához: akkor az Úr lesz az én Istenem, 22 és ez a kő, amit szent kőül állítottam fel, istenháza lesz; és mindenért, amit adsz nekem, híven megadom neked a tizedet.