1 Mirjám pedig és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit elvett; mert egy kúsi asszonyt vett el. 2 És azt mondták: Vajon csupán csak Mózessel beszélt az Úr, vajon nem beszélt-e velünk is? És meghallotta az Úr. 3 Az a férfiú pedig, Mózes, igen szelíd volt; minden embernek felette, aki a föld színén van. 4 És hirtelen azt mondta az Úr Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mind a hárman a gyülekezet sátorához; és kimentek mind a hárman. 5 Akkor leszállt az Úr egy felhőoszlopban, és a sátor ajtónyílásába állt; és szólította Áront és Mirjámot, és kimentek mind a ketten. 6 És azt mondta: Hát halljátok szómat: Ha lesz nektek Jahve-prófétátok, Látásban jelenek meg annak, Álomban beszélek vele. 7 Nem így az én szolgám, Mózes (egész házamban hűséges ő), 8 Szemtől szembe beszélek vele; És látásban és nem talányokban. És az Úr alakját megnézheti. Tehát miért nem féltetek szolgám ellen, Mózes ellen beszélni? 9 És fellobbant az Úr haragja rájuk, és elment. 10 A felhő pedig eltávozott a sátor fölül, és íme Mirjám bélpoklos lett, olyan volt, mint a hó; és mikor Áron Mirjám felé fordult, hát íme bélpoklos volt. 11 Akkor azt mondta Áron Mózesnak: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk bűnül, hogy bolondok voltunk és hogy bűnöztünk: 12 ne legyen ő olyan, mint a halott, akinek a húsa félig elrothadt, mire kijön anyjának méhéből. 13 És felkiáltott Mózes az Úrhoz, mondván: Kérlek, oh Isten, gyógyítsd meg őt! 14 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Ha atyja köpött volna az arcába, nem kellett volna-e neki szégyenkeznie hét napig? Be kell zárni hét napig a táboron kívül, és azután be lehet venni. 15 És bezárták Mirjámot a táboron kívül hét napra; de a nép nem indult addig, míg Mirjám be nem vétetett. 16 És azután elindult a nép Hacérótból; és tábort ütöttek Párán sivatagában.