1. Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül). 2. Ilyeneket mondogattak: "Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?" Az Úr hallotta. 3. Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön. 4. Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: "Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!" Tehát odamentek mind a hárman. 5. Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek. 6. Az Úr így szólt: "Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. 7. De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban. 8. Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?" 9. S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment, 10. s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt. 11. Akkor Áron így szólt Mózeshez: "Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk. 12. Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!" 13. Mózes az Úrhoz kiáltott: "Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!" 14. Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni." 15. Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták. 16. Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.