1 Hagyjatok fel az emberrel, kinek orrában egy lehelet van; mert mire becsülhető ő? 2 Mert íme az Úr, a Seregeknek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából támaszt és gyámolt; minden kenyér-támaszt és minden víz-gyámolt. 3 Hőst és hadba való embert; bírót és prófétát, és jövendőmondót és vént: 4 ötvenedes hadnagyot és tekintélyes embert; és tanácsost és bölcs mesterembert, és az igézéshez értőt. 5 És gyerkőcöket adok nekik fejedelmekül; és pajkos fickók uralkodnak rajtuk. 6 És nyomorgatja a nép egymást, és ki-ki a felebarátját; arcátlankodik a gyerkőc az öreggel, és a hitvány a tiszteletre méltóval. 7 Ha megragadja valaki testvérét atyja házában: Neked van ruhád, jer, légy nekünk vezérünk; és ez a romlás legyen a te kezed alatt: 8 tiltakozik aznap, mondván: Nem leszek kötöző, az én házamban sincs kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem népvezérré. 9 Mert leomlik Jeruzsálem és Júda elesik; mert nyelvük és tetteik az Ur ellen voltak, hogy kihívják dicsőségének szemeit. 10 Orcájuk megismerése rájuk vall, mert vétküket, mint Szodoma, meg is mondják, nem tagadják; jaj a lelküknek, mert rossz szolgálatot tettek önmaguknak! 11 Mondjátok: Igaz, bizony jól van dolga; bizony cselekedetei gyümölcsét eszi! 12 Jaj a hitetlennek, rosszul van dolga; mert amit kezei tettek, azt teszik vele! 13 Oh népem! szorongatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; Oh népem! vezetőid félrevezetők, és ösvényeid útját elnyelték! 14 Felállt az Úr perelni és áll népeket ítélni; 15 az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmeivel: Hát ti legeltétek le a szőlőt, a szegénytől rablott a ti házaitokban van! 16 Mi lelt benneteket, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orcáit megőrlitek?; ez az Úrnak, a Seregek Urának mondása. 17 És azt mondja az Úr: Mivelhogy kevélyek Cion leányai, és kinyújtott nyakkal járnak; és szemeikkel sandalítva folyton pipiskedve járnak, és lábaikkal lábcsatokat csörgetnek: 18 tehát kosszal veri meg az Úr Cion leányainak feje tetejét; és felfedi az Úr szemérmüket. 19 Azon a napon eltávolítja az Úr a lábcsatok díszét, és a napocskákat és a holdacskákat;

20 a fülönfüggőket és a karpereceket, és a lepleket 21 és a pártákat, és a lábláncokat és az öveket. És az illattartókat és az amuletteket, 22 a gyűrűket és az orrpereceket; 23 az ünneplő ruhákat és a palástokat, és a nagy kendőket és a zacskókat; 24 a tükröket és az ingeket, és a turbánokat és a fátyolokat. 25 És történik, hogy a balzsam helyett rothadás lesz, és az öv helyett kötél; és művészi bodrozás helyett kopaszság, és díszöltöny helyett zsák-öltözet; égési sebhely szépség helyett. 26 Férfiaid kard által esnek el, és hőserőd a háborúban. 27 És sóhajtanak és gyászolnak ajtai; és kiüresítve ül a földön. 28 És hét asszony ragad meg egy férfit azon a napon, mondván: A saját kenyerünket esszük, és a saját ruhánkkal ruházkodunk; csak a neved neveztessék felettünk, vedd el gyalázatunkat!