1 Az a beszéd, melyet Jesaja, Ámóc fia látott Júda és Jeruzsálem felől. 2 És lesz az utolsó napokban, szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetejében és a halmoknál feljebb emelve: minden nemzet hozzá özönlik; 3 és sok nép megy és azt mondja: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házába; hogy tanítson minket útjaira, és járjunk az ő ösvényein. Mert Cionból jön ki tanítás, és az Úr szava Jeruzsálemből. 4 És igazságot tesz a nemzetek között, és ítél a sok nép között: és kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké; nem emel nemzet nemzetre kardot, és nem tanulnak többé háborút. 5 Jákób háza jertek, járjunk az Úr világosságában! 6 Mert azért vetetted el népedet, Jákób házát, mert tele volt kelettel és felhőnézőkkel, mint a filiszteusok; és a külföld gyermekeivel fogtak kezet. 7 És tele volt országa ezüsttel és arannyal, és vége nem volt kincseinek; és tele volt országa lovakkal, és vége nem volt harci szekereinek. 8 És tele volt országa bálványokkal; saját kezük csinálmánya előtt borultak le, az előtt, amit saját ujjai csináltak. 9 Ezért kellett embernek lesüllyedni és férfinak lealáztatni; és nem bocsáthattál meg nekik: 10 Menj be a sziklába és rejtőzzél a porba; az Úr félelme és felséges dicsősége elől. 11 Emberi kevélység szeme lealáztatik és emberi fennelgés lesüllyed; csak az Úr lesz magasztos azon a napon. 12 Mert napja van a Seregek Urának minden kevély és magas ellen és minden emelkedett ellen, hogy lealáztassék. 13 És a Libánon minden cédrusa ellen, melyek magasak és emelkedettek; és a Básán minden cserfája ellen. 14 És minden magas hegy ellen; és minden emelkedett halom ellen: 15 és minden torony ellen; és minden erődített kőfal ellen: 16 és minden Tarsis-járó hajó ellen; és minden kívánatos jelenség ellen. 17 És lesüllyed az ember fennelgése, és férfiak fensége lealáztatik; csak az Úr lesz magasztos azon a napon. 18 A bálványok pedig egészen eltűnnek; 19 és bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba: az Úr félelme és felséges dicsősége elől, mikor felkél a földet megrettenteni.

20 Azon a napon eldobja az ember ezüst-bálványait és arany-bálványait, amelyeket csinált magának, hogy leboruljon előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek: 21 hogy bemenjenek a szirtek üregeibe és a kősziklák hasadékaiba; az Úr félelme és felséges dicsősége elől, mikor felkél a földet megrettenteni.