1 Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, amelyet látott Júda és Jeruzsálem felől. 2 Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; 3 És eljönnek sok népek, mondván: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útjaira, és járjunk az Ő ösvényein; mert Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből az Úrnak Igéje; 4 Aki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. 5 Jákóbnak háza! Jertek, járjunk az Úrnak világosságában! 6 Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget; 7 És betelt földje ezüsttel és arannyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek; 8 És betelt földje bálványokkal, és kezeik alkotásának hajolnak meg, amit ujjaik csináltak. 9 Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátasz nékik. 10 Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt. 11 A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. 12 Mert a seregek Urának napja eljön minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, hogy megaláztassék. 13 És Libánon minden magas és felemelkedett cédrusa ellen, s Básánnak minden tölgyfája ellen; 14 Minden magas hegy ellen, és minden felemelkedett magaslat ellen; 15 Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; 16 És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. 17 És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. 18 És a bálványokat teljességgel elveszti.

19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. 20 Ama napon odadobja az ember ezüstbálványait és aranybálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, 21 Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. 22 Oh, szűnjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?