1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: 2 Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. 3 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. 4 Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 5 Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! 6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. 7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. 8 Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. 9 Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. 10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől! 11 Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. 12 Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz; 13 a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen; 14 minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, 15 minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, 16 minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. 17 Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. 18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. 19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. 21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 22 Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?