1 Ésaiásnak, Ámós fiának látomása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jótámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. 2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem. 3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izrael nem ismer el, az én népem nem figyel reám! 4 Oh, gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, ingerelték Izrael Szentjét, és elfordultak tőle. 5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtlen. 6 Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és zúzódás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. 7 Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak; 8 És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kalyiba az uborkaföldön, mint megostromlott város. 9 Ha a Seregek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Szodoma, és Gomorrához volnánk hasonlók. 10 Halljátok az Úrnak beszédét, Szodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomorra népe! 11 Mire való nékem véresáldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr: Megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; 12 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvaromat tapossátok? 13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jóillat áldozat utálat előttem; újhold, szombat s ünnepre felhívás: a bűnt és az ünneplést együtt el nem szenvedhetem. 14 Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. 15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. 16 Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni;

17 Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, szolgáltassatok igazat az árvának és pártoljátok az özvegyek ügyét. 18 No jertek, szálljunk vitába, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek; és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. 19 Ha hajlandók és engedelmesek lesztek, e föld javaival éltek; 20 És ha vonakodtok, sőt pártot üttök ellenem, fegyver emészt meg titeket; mert az Úr szája szólt! 21 Mint lett paráznává a hű város, mely teljes volt jogossággal, igazság lakozott benne, most pedig gyilkosok! 22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve; 23 Fejedelmeid megátalkodottak és tolvajok társai: mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjük. 24 Ezért azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura, Izrael hatalmas Istene: Jaj! Mert vigasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségeimen! 25 És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; 26 És adok néked oly bírákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják tenéked: ez igaz város, ez hű város. 27 Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői megigazulás által; 28 De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták. 29 Mert szégyen éri őket a cserfákért, amelyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket választottatok; 30 És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: 31 És csepűvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és nem lesz, aki eloltsa.