1 Jesajának, Ámóc fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől: Uzzija, Jótám, Áház és Hizkija júdai királyok napjaiban. 2 Hallgassatok egek, és figyelmezz föld, mert az Úr beszél: Fiakat neveltem, és méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem. 3 Ökör ismeri gazdáját, szamár ura jászlát; Izráel nem ismeri, népem nem érti meg. 4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosztevők magva, megromlott fiak: elhagyták az Urat, elvetették Izráel Szentjét, hátat fordítottak! 5 Mire akartok még verést, hogy folytatjátok az elpártolást? Az egész fej egy betegség, az egész szív elsenyvedett; 6 tetőtől fogva talpig nincs benne épség: seb és sebhely és friss vágás; nincs kinyomva és nincs bekötve, és olajjal sincs lágyítva. 7 Országotok pusztaság, városaitok tűzzel felégetve: földetek előttetek van, idegenek élvezik azt; és puszta, mint az idegendúlás. 8 De megmaradt Cion leánya, mint kunyhó a szőlőben; mint szárnyék a dinnyeföldön, mint megtartott város. 9 Ha a Seregeknek Ura meg nem hagyta volna nekünk maradéknak; csaknem olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlókká. 10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma vezérei; figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! 11 Minek nekem véres áldozataitok tömege?; azt mondja az Úr. Megelégeltem a kosok égő áldozatait, és a göbölyök kövérét. Sem bikák és bárányok vérében, sem bakokéban nem telik kedvem: 12 ha eljöttök színem előtt jelentkezni, ki követeli ezt kezetekből? Udvaromba ne lépjetek 13 többé hamis áldozatot hozni; undok füstölés az előttem. Újhold és szombat, gyülekezet összehívása: nem bírok el bűnt és ünneplést! 14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket meggyűlölte lelkem; teherré lettek rám nézve, elfáradtam hordozni. 15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem tőletek szemeimet. Ha szaporítjátok is az imádságot, nem hallgatom meg. Kezeitek vérrel vannak tele; 16 mosódjatok meg, tisztuljatok meg: távolítsátok el cselekedeteiteknek gonoszságát szemeim elől. Szűnjetek meg rosszat tenni,

17 tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jó útra az elnyomót: tegyetek igazat az árvának, vigyétek az özvegy perét. 18 No jertek, pereljünk, azt mondja az Úr: ha vétkeitek olyanok, mint a karmazsin, fehérekké lesznek, mint a hó; ha vörösek, mint a bíbor, olyanokká lesznek, mint a gyapjú. 19 Ha engedtek és szófogadók lesztek; az ország javát eszitek: 20 ha pedig vonakodtok és ellenszegültök; kard esz meg benneteket. Mert az Úr szája szólott. 21 Oh mily paráznává lett a hűséges város! Tele volt ítélettel, igazság lakott benne, és most gyilkosok. 22 Ezüstöd salakká lett; borod vízzel hamisítottá. 23 Fejedelmeid pártütők és tolvajok cinkosai. Mindnyájan szeretik a megvesztegetést, és ajándékot hajhásznak; árvának nem tesznek igazat, özvegy pere nem megy elébük. 24 Ezért ez az Úrnak, a Seregek Urának, Izráel erősének mondása: Jaj, elégtételt veszek ellenségeimen, és bosszút állok ellenségeimen; 25 azután reád fordítom kezemet. És eltisztítom mintegy lúgsóval salakodat; és eltávolítom minden sejtedet: 26 és ismét olyan bírákat adok neked, mint eleinte, és olyan tanácsosokat, mint kezdetben: azután ez lesz a neved: igazság városa, hűséges város. 27 Cion meg fog váltani ítélettel; és megtérői igazsággal. 28 De romlás a pártütőkre és vétkesekre együtt! És akik az Urat elhagyják, elvesznek: 29 mert szégyent vallanak a tölgyfákkal, melyeket kívántatok. És megpirultok a kertek miatt, melyeket választottatok: 30 mert olyanok lesztek, mint a cser, melyen száraz a lomb; és mint a kert, melynek nincs vize. 31 És az erős csepűvé lesz, munkája pedig szikrává; és elégnek mindketten együtt, nincs ki eloltsa.