1 És ismét láttam én mindazt az elnyomást, ami történik a nap alatt: és íme az elnyomottak könnyei, és nincs nekik vigasztalójuk; és elnyomóik kezétől erőszak, és nincs nekik vigasztalójuk. 2 Dicsérem én ezért a holtakat, akik rég meghaltak; jobb nekik, mint az élőknek, akik még élnek. 3 De jobb mindkettőjüknél annak, aki még nem lett; aki nem látta azt a gonosz cselekedetet, ami történik a nap alatt. 4 Láttam én minden fáradozását és minden sikerét e cselekedetnek; hogy az egyik ember féltékenysége a másik iránt, ez is hiábavalóság és szélkapkodás. 5 A dőre összefonja kezeit és a saját húsát eszi: 6 jobb egy marék nyugalom; mint egy összmarék fáradság és szélkapkodás. 7 Ismét egy hiábavalóságot láttam én a nap alatt: 8 van egy, és nincs másik; még fia és testvére sincs neki, és nincs vége minden fáradságának, szemei sem telnek be gazdagsággal. Hát kinek fáradozom én, és fosztom meg lelkemet a jótól? ez is hiábavalóság és rossz üzlet. 9 Jobb a kettőnek, mint az egynek; mert jó bérük van nekik munkájukért. 10 Mert ha elesnek, az egyik felemeli a másikat; de jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik, és nincs másik, aki felemelje őt! 11 Ha lefeküsznek is ketten, hát melegük lesz nekik; de az egynek hogyan lesz melege? 12 És még az egyet leüthetik, a kettő szembeállhat; és háromszoros fonal nem hamar szakad. 13 Jobb egy szegény és bölcs fiú; mint egy vén és dőre király, akit már nem lehet tanítani. 14 Mikor a foglyok házából kijött, hogy király legyen (noha annak királyságában szegénynek született), 15 láttam, hogy minden élő, aki a nap alatt jár, a gyermekkel volt a másikkal, aki annak helyére állt. 16 Nem volt vége az egész népnek, mind, akiket vezetett: az utánuk következők mégsem örvendeztek benne; mert ez is hiábavalóság és szélkapkodás.