1 És felemeltem szemeimet és láttam, és íme egy férfiú, és kezében mérőkötél. 2 És azt mondtam: Hová mégy te? És azt monda nekem: Jeruzsálemet megmérni, hogy lássuk, mennyi a széle, és mennyi a hossza. 3 És íme, amint az az angyal, aki velem beszélt, kijött, egy másik angyal is jött ki vele szembe, 4 és azt mondta neki: Fuss, beszélj azzal az ifjúval és mondd: Kerítetlen városnak marad Jeruzsálem a benne levő ember és állat sokasága miatt. 5 És én leszek neki, mond az Úr, tűz és kőfalul körül; és dicsőségül leszek közepette. 6 Jaj, jaj, fussatok ki észak földjéről, mond az Úr; mert az ég négy szele szerint elszélesztettelek benneteket, mond az Úr. 7 Jaj, Cionba menekülj, Babilon leányának lakója! 8 Mert így mondta a Seregek Ura, dicsőségért küldött engem a pogányokhoz, akik titeket felprédáltak; mert aki hozzátok nyúl, az ő szeme fényéhez nyúl. 9 Mert íme én meglendítem kezemet felettük, és prédájává lesznek azoknak, akik nekik szolgálnak; és megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem. 10 Ujjongj és örvendj, Cion lánya, mert íme én jövök, és közötted fogok lakni, mond az Úr. 11 És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és lesznek neki népévé; és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád. 12 És örökségül bírja az Úr Júdát, mint osztályrészét a szent földön; és megint kiválasztja Jeruzsálemet. 13 Csitt, minden test az Úr előtt, mert felserkent szent lakából!