1 És történt Dáriusz király negyedik évében, hogy lett az Úr szava Zekarjához a kilencedik hónapnak, Kiszlévnek negyedikén. 2 Akkor küldte Bétél-Szárecert és Regemmeleket és embereit, hogy esedezzenek az Úr előtt. 3 Mondván a papoknak, ki a Seregek Urának házánál vannak, és a prófétáknak, mondván: Sírjak-e az ötödik hónapban böjtöléssel, mint már annyi éve teszem? 4 És lett a Seregek Urának szava hozzám, mondván: 5 Mondd az ország egész népének és a papoknak, mondván: Ha böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban immár hetven esztendeje, vajon böjtölvén nekem böjtöltetek-e? 6 És ha esztek, és ha isztok, vajon nem magatoknak esztek és isztok-e? 7 Nemde ezek azok az igék, melyeket az Úr hirdetett az előbbi próféták által, mikor Jeruzsálem lakott és nyugodt volt, és városai körülötte; és a Délvidék és az Alföld lakott volt? 8 És lett az Úr szava Zekarjához, mondván: 9 Így mondta a Seregek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és szeretetet és irgalmasságot cselekedjetek egymással. 10 És özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt el ne nyomjatok; és egymás ellen rosszat ne gondoljatok szívetekben. 11 De vonakodtak figyelmezni, és engedetlenül vállat vontak; és füleiket megnehezítették, hogy ne halljanak. 12 És szívüket gyémánttá tették, hogy ne hallgassanak a Tanításra és az igékre, amelyeket a Seregek Ura az ő lelkével küldött az előbbi próféták által; és lett nagy harag a Seregek Urától. 13 Így történt, hogy amiképpen kiáltott, és nem hallották meg; azonképpen kiáltsanak és nem hallom meg, azt mondta a Seregek Ura; 14 és elszórtam őket viharral minden nemzetekhez, akiket nem ismertek, és az ország pusztasággá lett utánuk, hogy nem volt aki keresztülmenjen és visszatérjen rajta; és pusztasággá tették a kívánatos országot.