1 Mikor ismét felemeltem szemeimet, láttam, hogy íme négy szekér jött ki a két hegy közül; és a hegyek rézhegyek voltak. 2 Az első szekérben vörös lovak voltak, és második szekérben fekete lovak. 3 És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erősek. 4 És feleltem, és azt mondtam az angyalnak, aki velem beszélt: Mik ezek, uram? 5 És felelt az angyal, és azt mondta nekem: Ezek az égnek négy szele, kik az egész föld Ura előtt való jelentkezésről jönnek ki. 6 Amelyikben a fekete lovak vannak, észak földjére mennek ki, és a fehérek nyugatra mennek ki; és a tarkák délnek földjére mennek ki. 7 Mikor az erősek kimentek, és menni akartak, hogy bejárják a földet, azt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! És bejárták a földet. 8 Akkor odahívott engem, és beszélt velem, mondván: Nézd, akik észak földjére mentek ki, letették lelkemet észak földjén. 9 És lett az Úr szava hozzám, mondván: 10 Végy a fogságbeliektől, Heldaitól, Tobijától és Jedajától; aztán menj te ugyanazon a napon, és menj be Jósiának, Cefanja fiának házába, ahova Babilóniából érkeztek, 11 és végy ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat; és tégy Jósuának, Jócádák fiának, a főpapnak fejére. 12 És mondd neki, mondván: így mondta a Seregek Ura, mondván: íme a férfiúnak, kinek Csemete a neve, mert a saját helyéből sarjad ki, hogy megépítse az Úr templomát; 13 és aki meg fogja építeni az Úr templomát, és aki viselni fogja a felséget, és ül és uralkodik királyi székén: annak királyi székén egy pap is lesz, és békesség tanácsa lesz kettőjük között. 14 A koronák pedig legyenek Heldainak és Tobijának és Jedajának és Cefanja fia szívességének emlékezetére az Úr templomában. 15 És mikor a távol valók eljönnek, és építenek az Úr templomában, megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. És meglesz, ha hallgatván hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.