1. Nincs tehát már kárhoztatásuk a Jézus Krisztus nem gyarló test, hanem Lélek szerint élő híveinek. 2. A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított a bűn és halál törvényétől. 3. Mert, amit a törvény nem tudott megtenni a gyarló testtel szemben való gyengesége miatt, megtette az Isten: elküldte Fiát a bűn valóságos testében és a gyarló testben elkárhoztatta a bűnt a bűn miatt, 4. hogy a törvény követelte igazság érvényesüljön mibennünk, nem gyarló test, hanem Lélek szerint élő híveiben. 5. A gyarló test embere ugyanis a gyarló testi, 6. a Lélek embere ellenben a lelki dolgokon jártatja az eszét. 7. Pedig a gyarló test gondolata halál, a Lélek, gondolata ellenben élet és békesség. Azért a gyarló test vágya ellenségeskedés Istennel; nem hódol az Isten törvényének, mivel nem is tud. 8. A gyarló test embere pedig nem is lehet kedves az Istennek. 9. Ti azonban nem a gyarló test, hanem a Lélek embere vagytok, feltéve, hogy Isten lelke lakozik bennetek. De akiben nincs a Krisztus lelke, az nem övé. 10. Ha ellenben a Krisztus él bennetek, bár a test holt a bűn miatt, a Lélek él az igazság által. 11. S ha a Jézust holtából életre kettő Istennek lelke lakozik bennetek, az, aki a Krisztust holtából feltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is az ő bennetek lakozó lelke által. 12. Azért kedves testvéreim, a gyarló test gyarló test szerint való életre nem kötelez minket. 13. Ha a gyarló testnek hódoltok, meghaltok. De ha a telek erejével kiírtjátok a testnek kívánságait, úgy éltek. 14. Akiket az Isten lelke vezérel, azok az Isten fiai. 15. Már pedig ti nem a szolgaság lelkét vettétek, hogy újra féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét vettétek, amelynek fohásza: Abba, édes Atyám! 16. S maga ez a Lélek tesz lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. 17. S ha gyermekek, úgy örökösök is: az Istennek örökösei, a Krisztusnak pedig örököstársai, ha tudniillik vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőíttessünk.

18. Azt tartom ugyanis, hogy a jelenlegi szenvedések nem hasonlíthatók a jövőben rajtunk megnyilvánulandó dicsőséghez. 19. Hisz a természet is epedve várja az Isten fiainak megjelenését. 20. Mert a természet nem a maga jószántából, 21. hanem a teremtő ama reménnyújtó végzéséből vettetett a mulandóság alá, hogy maga is megszabadul az enyészet rabságából és az Isten dicső fiainak szabadságában részesül. 22. Érezzük ugyanis, hogy az egész természet velünk együtt sóhajtozik és nyög mindmáig. 23. Többet mondok: mi magunk, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi is sóhajtva epedünk a fiúság, testünknek váltsága után. 24. Reménység az üdvösségünk. A reménység azonban, mihelyt valóra vált, nem reménység többé. Ami való, mire reméljük azt? 25. Ha pedig reméljük, ami még nem való, türelmesen várjuk. 26. Szintúgy a Lélek is támogat erőtlenségünkben, mert mi azt sem tudjuk, mit és hogyan kérjünk: maga a Lélek esd értünk szótlan sóhajokkal, 27. de aki a szíveket vizsgálja, jól tudja, mit akar a Lélek, mert az Isten kedve szerint esedezik a szentekért. 28. S tudjuk, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, minden javukra van, végzés szerint meghívottak lévén. 29. Mert ő azokat, akiket eleve ismert és kiválasztott, eleve el is rendelte Fia képmásává, hogy ő legyen az elsőszülött a sok testvér között. 30. S akiket eleve elrendelt, azokat meg is hívta és akiket meghívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. 31. Mit mondjunk még? Ha Isten velünk, ki ellenünk? 32. Aki a tulajdon Fiát sem kímélte, hanem értünk, mindnyájunkért feláldozta, hogyne halmozna el minket vele együtt minden jóval? 33. Ki vádolja az Isten választottait? Isten a megigazítójuk. 34. Ki kárhoztat? Hisz a meghalt, mi több, fel is támadt Krisztus immár az Isten jobbján ül s esedezik értünk. 35. Ki szakíthat el hát a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szomorúság, vagy üldözés, éhség, meztelenség, veszedelem vagy hóhérbárd? 36. Amint meg van írva: Miattad öletünk rakásra naphosszat Vágójuh módjára. 37. Sőt inkább, mi mindezeken fényes győzelmet arattunk annak segedelmével, aki szeret minket.