1. Nincs tehát már kárhozat azokra nézve, kik Jézus Krisztusban vannak, kik nem a test szerint élnek. 2. Mert a Jézus Krisztusban való életnek törvénye megszabadított engem a bűnnek és halálnak törvényétől. 3. Mert ami lehetetlen volt, a törvénynek - amennyiben azt a test meggyengitette, - elküldvén Isten az ő Fiát a bűnös test alakjában, a bűn miatt a bűnt a testben, 4. kárhoztatta, hogy a törvény által eszközölt megigazulás végbemenjen rajtunk, kik nem a test szerint élünk, hanem a lélek szerint. 5. Mert akik test szerint élnek, azon jártatják eszüket, ami a testé. Akik pedig lélek szerint élnek, lelki dolgokról gondolkoznak. 6. Mert a testi okosság halál; a lelki okosság pedig élet és békeség. 7. Mert a testi bölcsesség ellenkezik Istennel, mivel nem veti magát alá Isten törvényének, minthogy erre nem is képes. 8. Akik pedig a test szerint élnek, Isten előtt kedvesek nem lehetnek. 9. Ti azonban nem a test szerint éltek, hanem a lélek szerint, ha ugyan az Isten lelke lakozik bennetek. Ha azonban valakiben nincs meg a Krisztus lelke, az nem a magáé. 10. De ha Krisztus bennetek van, a test ugyan meg halva a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás folytán. 11. Hogyha pedig annak lelke, aki Jézust halottaiból feltámasztotta, bennetek lakik, aki Jézus Krisztust feltámasztotta halottaiból, a ti halandó testeiteket is életre fogja kelteni az ő lelkéért, mely bennetek lakik. 12. Így tehát, testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy a test szerint éljünk. 13. Mert ha a test szerint éltek, meghaltok; ha ellenben a lélek által a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok. 14. Mert mindazok, kiket Isten lelke vezérel, Isten gyermekei. 15. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott gyermekek lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: Abba (atya)! 16. Ugyanis a Lélek maga tesz bizonyságot a mi lelkűnknek, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is; vagyis örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai; ha ugyan vele szenvedünk, hogy vele meg is dicsőíttessünk.

18. Mert azt tartom, hogy a jelenidei szenvedések nem hasonlíthatók a jövendő dicsőséghez, mely rajtunk meg fog nyilvánulni. 19. Mert a természet várva várja az Isten gyermekeinek (dicsőséges) megjelenését. 20. Múlandóságnak van ugyanis a természet alávetve, nem önszántából, hanem a miatt, aki meghódította a reménység fejében. 21. Mert maga a természet is fel fog szabadulni az enyészet szolgaságából, az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény fohászkodik és vajúdik mindez ideig. 23. De nemcsak az, hanem mi magunk is, kik a lélek zsengéit bírjuk, mi is fohászkodunk magunkban, várva az Isten gyermekeivé fogadtatást, testünknek váltságát. 24. Mert remény által üdvözültünk. A reménység azonban, mely látható, nem reménység; mert aki mit lát, minek remélje? 25. Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk. 26. Hasonlókép pedig a Lélek is segit gyarlóságunkon, mert mi nem tudjuk, hogy miért imádkozzunk illendőképen; hanem maga a Lélek könyörög értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27. Az azonban, aki a sziveket vizsgálja, tudja, hogy mit kivan a Lélek; mert Isten (tetszése) szerint könyörög a szentekért. 28. Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, kik a végzés szerint szenteknek vannak hivatva. 29. Mert akiket előre ismert, azokat előre ki is jelölte, hogy hasonlókká legyenek az ő Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött a sok testvér között. 30. Akiket, pedig előre kijelölt, azokat meg is hivta; és akiket meghívott, azokat igazakká is tette; akiket pedig igazakká tett, azokat meg is dicsőitette. 31. Mit szólunk tehát ehez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? 32. Ő még tulajdon Fiának sem kegyelmezett, hanem odaadta őt mindnyájunkért; hogyne ajándékozott volna ővele nekünk mindent? 33. Ki emel vádat az Isten választoltai ellen? Hiszen Isten az, aki őket igazolja! 34. Ki az, aki őket elitélné? Jézus Krisztus (az,) aki meghalt, sőt fel is támadott, ki az Isten jobbján ül és könyörög érettünk.