1. Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket. 2. Adjatok helyet nekünk a szívetekben! Senkinek nem ártottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 3. Nem ítéletképpen mondom, hiszen előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok és életre halálra egyek vagyunk. 4. Nagy a bizalmam hozzátok, nagy a dicsekedésem felőletek; telve vagyok vigasztalódással és minden nyomorúságunk mellett is áradozom az örömtől. 5. Mikor Macedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, sőt mindenütt csak szorongattál ás; kívül harc, belül félelem. 6. De az Isten, a megalázottak vigasztalója, Titus megjöttével megvigasztalt minket, 7. de nemcsak megjöttével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő vigasztalódott meg nálatok, hogy hírül hozhatta nekünk a ti vágyódásotokat, kesergéseteket, hozzám való ragaszkodásotokat, ami engem még jobban megörvendeztetett. 8. Azért ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha sajnáltam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig megszomorított is titeket, 9. most már örülök a megszomorodásotoknak azért, mert megtérésre szomorodtatok meg. Isten akarata szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10. Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. 11. Mert íme éppen ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy felbuzdulást keltett bennetek, védekezést, méltatlankodást, félelmet, vágyakozást, buzgóságot, sőt megtorlást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok ebben a dologban. 12. Ha tehát írtam nektek, nem a sértő, nem is a sértett fél miatt írtam, hanem hogy nyilvánvalóvá legyen nálatok irántunk való felbuzdulásotok Isten előtt. 13. Ezért megvigasztalódtunk; de vigasztalódásunkban még jobban örültünk Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan mennyire felüdítettétek.

14. Lám, ha dicsekedtem valamivel felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint minden, amit nektek mondtam, igaz volt, úgy a felőletek Titus előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15. És ő most még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezve mindnyájatok engedelmességére: milyen félelemmel és remegéssel fogadtátok őt. 16. Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.