1. Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim! tisztítsuk meg magunkat a testnek és léleknek minden szennyétől, s fejezzük be megszentelésünket isteni félelemben. 2. Értsetek meg minket! Senkit meg nem sértettünk, senkit tönkre nem tettünk, senkit meg nem csaltunk. 3. Ezt nem vádolásképen mondom; hiszen már azelőtt mondottuk, hogy szivünkben vagytok, hogy együtt haljunk, és együtt éljünk. 4. Nagy bizalommal vagyok irántatok, nagyra vagyok veletek, el vagyok telve vigasztalással, áradozom az örömtől minden szorongatásunk mellett. 5. Mert mikor Macedóniába érkeztünk is, nem volt nyugalma testünknek, hanem mindenféle viszontagságot álltunk ki, kívülről harcokat, belül félelmet. 6. Ámde Isten, aki megvigasztalja az alázatosakat, megvigasztalt minket is Titus eljövetelével. 7. De nemcsak az ő eljövetelével, hanem azon vigasztalással is, melyben őt részesítettétek, mert elbeszélte nekünk a ti vágyódástokat, a ti sirástokat, értem való buzgólkodástokat, aminek aztán még jobban örültem. 8. Habár ugyanis megszomoritottalak benneteket levelemmel, nem bánom; és ha bánnám is, miután azt látom, hogy az a levél, jóllehet kis időre, megszomoritott titeket, 9. most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy bünbánatra szomorodtatok meg. Mert Isten tetszése szerint szomorodtatok meg, úgy hogy mimiattunk semmiben sem szenvedtek kárt. 10. Mert az Isten (tetszése) szerint való szomorúság üdvösségre szolgáló állhatatos bünbánatot idéz elő; mig a világias szomorúság halált okoz. 11. Mert ime, épen az, hogy Isten (tetszése) szerint szomorkodtatok, mily nagy szorgoskodást gerjesztett tibennetek, sőt mentegetődzést, sőt boszankodást, sőt félelmet, sőt vágyat, sőt buzgalmat, sőt büntetést! De ti mindenben megmutattátok, hogy a dologban tiszták vagytok. 12. Tehát ha Írtam is nektek, nem azért írtam, aki a méltatlanságot elkövette, sem nem azért, aki azt szenvedte. hanem hogy kimutassuk gondosságunkat, mellyel irántatok Isten előtt viseltetünk.

13. Ezért vigasztalódtunk meg. Vigasztalódásunkban pedig még inkább örültünk Titus örömén, mivel az ő lelkét mindnyájan megörvendeztettétek. 14. És ha némileg dicsekedtem veletek ő előtte, nem vallottam szégyent; hanem amint nektek mindent az igazsághoz képest elmondottam, ügy a mi dicsekvésünk is Titus előtt, igaznak bizonyult, 15. és az ő szive annál inkább vonzódik, hozzátok, ha megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről és hogy minő félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 16. Örülök, hogy mindenben bizhatom bennetek.