1. Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta őket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére. 2. Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele. 3. Amint Jákob meglátta őket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak. 4. Azután Jákob követeket küldött előre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére. 5. Ezt mondta nekik: "Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: "Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam. 6. Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben." 7. A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele." 8. Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat. 9. Így gondolkozott: "Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül." 10. Azután Jákob így imádkozott: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. 11. Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. 12. Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel. 13. Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni." 14. Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére: 15. kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost, 16. harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót. 17. Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: "Vonuljatok előttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között."

18. Az elsőnek megparancsolta: "Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi előtted az állatok, 19. akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, ő maga utánunk jön." 20. Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment: 21. "Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön." Így gondolkodott ugyanis: Az előttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg előtte. Talán így barátságosan fogad. 22. Az ajándék tehát megelőzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát. 23. De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. 24. Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát. 25. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. 26. Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. 27. Közben így szólt: "Engedj el, mert közeledik a virradat!" De ő így felelt: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz." 28. Az megkérdezte: "Hogy hívnak?" "Jákobnak" - felelte. 29. Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni." 30. Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: "Nyilvánítsd ki előttem nevedet!" Az így válaszolt: "Miért kérdezed a nevemet?" -, s megáldotta. 31. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - "színről színre láttam Istent, és életben maradtam." 32. A nap fölkelt előtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípője miatt. 33. Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípőizom ínát, amely a csípőmedence fölött van, mivel ő az izom ínánál ért Jákob csípőjéhez.