1. Kérlek tehát titeket én, aki megkötözött rab vagyok az Úrban, méltóan járjatok ahhoz a hivatáshoz, amellyel elhívlak titeket, 2. minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel viseljétek el egymást szeretetben, 3. igyekezzetek megtartani a Szellem egységét a békesség kötelékében, 4. egy testület) és egy Szellem, mint ahogy elhívatástok is egy (elváró) reménységre szól. 5. egy Úr, egy hithűség, egy bemerítettség, 6. egy az Istene és Atyja mindeneknek, Aki mindeneken uralkodik és mindeneket áthat és mindenekben benne van (lakik). 7. Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándék(ozás)ának mértéke szerint részesült a kegyelemben, 8. ezért mondja: fölment a magasba, foglyokat vitt fogságba, ajándékokat adott az embereknek, 9. az pedig, hogy fölment, mit tesz, ha nem azt, hogy előbb le is szállt a föld alsóbb részeibe, 10. Aki leszállt, ugyanaz, Aki fel is ment minden egek fölé, hogy betöltse a mindenséget. 11. és Ő maga adott némelyeket apostolokul, némelyeket pedig prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. 12. A szentek helyreigazítására, a szolgálattétel végzésére, a Krisztus test(ület)ének építése végett, 13. míg eljutunk mindnyájan a hithűség és az Isten Fia megismerésének egységébe, a meglett, végcélba érkező férfiasságra, a Krisztussal beteltség korának mértékére, 14. hogy többé ne kiskorúak legyünk, akiket a tanításnak minden szele habként hány-vet és sodródnak az emberek szeszélyétől és a tévelygés csalárd módszerétől és álnokságától, 15. hanem a való(igaz)ságot képviseljük szeretetben, növekedjünk bele mindenestül Abba, Aki a fej: a Krisztus. 16. Belőle van az egész test összeillesztve és összefogva a kölcsönös támogatás kapcsán és minden egyes tagra kimért munkálkodás révén a test növekedését végzi önmaga építésére szeretetben, 17. ezt mondom tehát és tanúként mondom az Úrban, hogy ne járjatok többé úgy, mint a nemzetbeliek járnak, gondolkozásmódjuk hiábavalóságában, 18. sötétség borult elméjükre, elidegenültek az Isteni élettől, tudatlanságukban, mely szívük elkérgesedése miatt van bennük,

19. akik elfásulva magukat átadták a kicsapongásra, mindenféle tisztátalanság űzésére adták magukat kapzsi többre-vágyásból (bírkórságból). 20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust, 21. ha valóban Őt magát hallgattátok és Benne megtanultátok, hogyan van a való(igaz)ság a Jézusban, 22. vessétek le a ti korábbi viselkedésetekhez (forgolódástokhoz) szabott régi embert, amely romlásra jut a csábítás kívánságai folytán, 23. frissüljetek fel pedig az értelmetek szelleme számára, 24. és öltsétek magatokra az új embert, amely Isten szerint van teremtve igazság(osság)ban, és való(igaz)ságos szentségben. 25. Azért vessétek le a hazugságot, szóljatok való(igaz)ságot, mindenki az embertársával, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26. (Ha) méltatlankodtok is, ne vétkezzetek, a nap ne a méltatlankodástokon menjen le, 27. az ördögnek pedig nehogy helyet adjatok. 28. Aki pedig lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább fáradozzék saját kezeivel, munkálja a jót, hogy legyen mit adni a szűkölködőknek, 29. semmi romlott szó a szátokból ne jöjjön ki, hanem csak ami jó, szükséges az építéshez, (azért) hogy örömet adjon a hallgatóknak, 30. és ne szomorítsátok meg az Istennek Szent Szellemét, amelyben meg lettetek pecsételve a megváltás napjára, 31. minden keserűség és felgerjedés és méltatlankodás és kiabálás és káromkodás legyen távol tőletek minden rosszal együtt, 32. legyetek pedig egymás iránt jóindulatúak, jószívűek, kegyelmezzetek meg egymásnak, mint az Isten is Krisztusban megkegyelmezett néktek,