1 Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje. 2 Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. 3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket. 4 A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. - 5 Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?" 6 Mire ő így felelt: "Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izaiás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. 7 Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs. 8 Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok." 9 Aztán így folytatta: "Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. 10 Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék. 11 A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, 12 annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. 13 Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek." 14 Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: 15 nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik. 16 Akinek füle van, hallja meg." 17 Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét. 18 Ő így felelt: "Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, 19 mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt.

20 "Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. 21 A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, 22 házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. 23 Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert." 24 Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. 25 Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. 26 Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt. 27 De ő elutasította: "Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják." 28 Az viszont csak erősítgette: "De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." 29 Erre ő így szólt: "Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat." 30 Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög. 31 Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. 32 Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33 Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, 34 aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: "Effeta, vagyis nyílj meg." 35 Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. 36 Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, 37 s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: "Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet."