1. Ekkor a Jeruzsálemből hozzájött farizeusok és néhány írástudó, 2. látván, hogy némelyik tanítványa közönséges, azaz mosdatlan kézzel eszi a kenyeret szemrehányással illette. 3. A farizeusok ugyanis, sőt a zsidók általában az ősi hagyományt pontosan megtartva, nem esznek, míg jól meg nem mossák kezüket 4. s a piacról jövet sem esznek, míg meg nem fürödnek és sok más egyéb hagyományhoz szigorúan ragaszkodnak: például a poharak, korsók, rézedények, ágyak megmosásához. 5. Azért megkérdezték őt a farizeusok és írástudók: Miért nem ragaszkodnak a te tanítványaid az ősi szokásokhoz, miért esznek mosdatlan kézzel? 6. Ő így felelt nékik: Jól jövendölte meg Ézsaiás próféta rólatok, képmutatókról az írás szerint: Ez a nép ajkával tisztel engemet, De a szíve távol van éntőlem. 7. Pedig hiába imádnak, Ha emberi tudományt és parancsolatokat tanítanak. 8. Ti az Isten törvényét mellőzve, konokul ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz. A korsókat, poharakat megmossátok és sok effélét cselekedtek. 9. Majd azt mondta nékik: Szépszerivel eltörlitek az Isten tőrvényét, hogy megtartsátok a ti hagyományotokat. 10. Ugyebár, Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. 11. Szerintetek pedig, aki azt mondja atyjának, avagy anyjának: Korbán, vagyis áldozatra szánt ajándék, ami tőlem járna néked, 12. akkor már nem engeditek meg, hogy atyjával, avagy anyjával valami jót tegyen. 13. Így teszitek érvénytelenné az Istennek igéjét a magatokhirdette hagyománnyal. És ez csak egy a sok példa közül. 14. Majd újra magához szólítván a népet, azt mondotta nékik: Halgassatok rám mindnyájan s jegyezzétek meg jól: 15. ami kívülről megy be az emberbe, bármi legyen is az, nem fertőzi meg őt, hanem ami az emberből jön ki, az fertőzi meg őt. 16. Akinek halló füle van, hallja. 17. Mikor aztán a népet otthagyva, hazament, megkérdezték tanítványai a példázat dolgában. 18. És ő azt felelte nékik: Hát ti is ennyire tudatlanok vagytok? Nem tudjátok, hogy ami kívülről megy be az emberbe, bármi légyen is az, nem fertőzi meg őt,

19. mert az nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnét meg a bélbe s az minden eledelt kitisztít. 20. S hozzátette: Ami az emberből jön ki, az fertőzi meg az embert. 21. Mert belülről, az ember szívéből ered a gonosz gondolat, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, 22. a házasságtörés, a telhetetlenség, a gonoszság, az álnokság, a szemérmetlenség, az irigység, a káromlás, a kevélység, a bolondság. 23. Mind e rossz belülről ered és megfertőzi az embert. 24. Ezzel felkelt s elment onnét Tírusz és Szídon vidékére, s ott betérve egy házba, szerette volna, ha észre nem veszik, de nem tudott elrejtőzni. 25. Mert egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, mihelyt hírt hallott felőle, odajött és lába elé borult. 26. Ez az asszony szirofeniciai származású görög nő volt s kérten-kérte őt, hogy űzze ki az ördögöt lányából. 27. Ámde Jézus azt mondotta néki: Hagyj békét! Előbb a gyermekekről kell gondoskodnunk. Nem is volna helyénvaló dolog, ha elvennők a kenyeret a gyermekektől és a kutyakölykök elé vetnők. 28. De az asszony így válaszolt: Úgy van Uram! De hiszen a kutyakölykök is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. 29. Erre azt mondotta néki: Ezért a szavadért, eredj! Kiment az ördög lányodból. 30. S hazatérve, ágyban fekvő lányát az ördögtől megszabadítva találta. 31. Tírusz és Szídon vidékéről távozván, a Dekapoliszon keresztül a galileai tóhoz ment. 32. Itt pedig egy botnyelvű süketet hoztak hozzá és kérten-kérték, vesse rá a kezét. 33. S ő azt egymagában a nép közül kivezetvén, ujját a fülébe dugta, nyelvét pedig nyálával megkente, 34. aztán szemét felvetve az égre, fohászkodott s azt mondotta néki: Effata! azaz: Nyílj meg! 35. Erre füle tüstént megnyílt, nyelve köteléke megoldódott és rendesen beszélt. 36. Ő pedig rájuk parancsolt, hogy ne szóljanak senkinek, ámde minél inkább tilalmazta, annál inkább híresztelték. 37. S nagy álmélkodásukban azt mondták: Minden dolgát jól intézi. A siketeknek hallását, a némáknak szavát adja vissza.