1 És hozzá gyülekeztek a farizeusok és némely Jeruzsálemből jött írástudók, 2 és látván némely tanítványát „közönséges", azaz mosdatlan kezekkel enni a kenyeret, feddődtek. 3 Mert a farizeusok és a többi zsidók nem Észnek, ha ököllel meg nem mosták kezeiket, megtartván a vének hagyományát 4 piac után, ha le nem mosakodnak, nem Észnek; és sok egyéb van, minek megtartását átvették, poharak, korsók, rézedények és ágyak lemosását. 5 Azután megkérdezték őt a farizeusok és az írástudók: Miért nem járnak tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem mosdatlan kezekkel eszik a kenyeret? 6 Ő pedig azt mondta nekik: Szépen prófétált Jesaja rólatok, képmutatókról, mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, szívük pedig messze távol van tőlem. 7 Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt. 8 Mert elhagyván az Isten parancsolatát, emberek hagyományához ragaszkodtok, korsók és poharak lemosásához; és sok más ilyen hasonlót cselekesztek. 9 És azt mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat tartsátok meg. 10 Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon. 11 Ti pedig azt mondjátok: Mondhatja az ember atyjának vagy anyjának: Korbán, azaz áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél: 12 és többet már nem engedtek neki tenni atyjáért vagy anyjáért, 13 érvénytelenné tévén az Isten szavát a ti hagyományotokkal, melyet tanítottatok; és sok ilyen hasonlót tesztek. 14 És magához szólítván az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mind, és értsétek meg! 15 Semmi sincs, ami az emberen kívülről menvén belé, közönségessé tehetné őt; hanem amik kijönnek belőle, azok amik közönségessé teszik az embert. 16 Akinek van füle hallani, hallja. 17 És mikor a sokaságból bement a házba, megkérdezték őt tanítványai a példázat felől. 18 És azt mondta nekik: Ti is ily értelmetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, semmi nem teheti őt közönségessé?

19 Mert nem a szívébe megy, hanem a hasába; és kimegy az árnyékszékbe, kitisztítva minden ételt. 20 De azt mondta: Ami az emberből kijön, az teszi közönségessé az embert. 21 Mert belülről, az emberek szívéből jönnek ki a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22 lopások, telhetetlenségek, rosszaságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz szem, káromkodás, kevélység, bolondság. 23 Mindezek a gonosz dolgok belülről jönnek ki, és közönségessé teszik az embert. 24 És onnét felkelvén, elment Tírusz és Szidón vidékeire; és bemenvén a házba, nem akarta, hogy valaki megtudja. És nem maradhatott titokban, 25 mert hallván róla egy asszony, akinek a kisleányában tisztátlan szellem volt, odamenvén, leborult lábai elé. 26 Az asszony pedig hellén volt, sziroföníciai nemzet, és azt kérte tőle, hogy az ördögöt űzze ki a leányából. 27 Jézus pedig azt mondta neki: Hadd elégíttessenek meg először a gyermekek; mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 28 Az pedig felelt és azt mondta neki: Igen, Uram, de az ebek is az asztal alatt Észnek a gyermekek morzsáiból. 29 És azt mondta neki: Ezért a szóért eredj el; kiment az ördög a leányodból. 30 És hazamenvén úgy találta, hogy az ördög kiment, és a leány az ágyon feküdt. 31 És mikor ismét kiment Tírusz és Szidón vidékeiről, Galilea tengeréhez ment, a Tízváros határain keresztül. 32 És vittek neki egy nehéz beszédű süketet, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. 33 És magával vivén azt a sokaságtól külön, füleibe bocsátotta ujjait, és köpvén, érintette nyelvét, 34 és az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: Effatha, azaz: Nyílj meg! 35 És tüstént megnyíltak annak fülei; és megoldatott nyelve kötele, és helyesen beszélt. 36 És megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják; de mennél inkább parancsolta, annál inkább hirdették. 37 És felette igen elálmélkodtak, mondván: Mindent helyesen cselekedett: süketeket is hallókká tesz, némákat is beszélőkké.