1 Azt kérdem tehát: Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjámin törzséből. 2 Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: 3 "Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek." 4 S mit felelt rá az isteni szózat? "Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Báál előtt." 5 Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki. 6 De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. 7 Hogy is állunk tehát? 8 Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva: 9 "Isten értelmetlen lelket adott nekik, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig." 10 És Dávid azt mondja: "Asztaluk legyen csapdává és tőrré Megtorlásukra, meg botránykővé. 11 Homályosodjék el szemük ne lássanak, És nyomorítsd görbére hátukat." 12 Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versenyre serkentse őket. 13 Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk. 14 Nektek pogányoknak meg azt mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, hivatásomat nagyra tartom. 15 Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat közülük az üdvösségre vezetni. 16 Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? 17 Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is. 18 Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására. 19 Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

20 Mondhatnád ugyanis: Letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz. 21 A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj. 22 Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez. 23 Értsd meg hát Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. 24 De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket. 25 Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók. 26 Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek. 27 Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van: "Sionból jön a szabadító, Ki eltörli Jákob gonoszságát: 28 Ez lesz szövetségem velük, Amikor megbocsátom bűnüket." 29 Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek őseik miatt. 30 Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. 31 Hiszen, amint egykor ti nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége miatt irgalmasságot találtatok, 32 Úgy ők ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. 33 Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin könyörüljön. 34 Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai, Mily kifürkészhetetlenek útjai! 35 Vajon ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? 36 Ki kölcsönzött neki, Hogy visszakövetelhetné tőle? 37 Minden belőle, általa és érte van, Dicsőség neki mindörökké! Ámen.