1 Azt kérdezem tehát: vajon teljesen visszautasította és eltaszította magától Isten a saját népét? Nem, dehogyis! Hiszen én magam is Izráel népéhez tartozom, Ábrahám utódja vagyok, Benjámin törzséből származom. 2 Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek? 3 Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!” 4 De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.” 5 Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki. 6 Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem. 7 Hogyan is van hát ez? Izráel népe nem érte el, amire törekedett. Csak azok érték el a célt, akiket Isten kiválasztott. A többiek pedig megkeményedtek és érzéketlenek lettek, mint a kő. 8 Amint az Írás mondja: „Isten a kábultság szellemét adta nekik.” „Olyan szemet adott nekik, amely nem lát, olyan fület, amely nem hall. Így van ez mind a mai napig.” 9 Dávid is ezt mondja: „Ünnepi asztaluk legyen a számukra csapda, az fogja meg őket! Ez lesz a vesztük és büntetésük. 10 Homályosodjon el a szemük, hogy ne lássák az igazságot, és örökre görbítsd meg a hátukat!” 11 Azt kérdezem tehát: azért botlott bele Izráel népe ebbe a botránykőbe, hogy elessen? Egyáltalán nem! Éppen ellenkezőleg: botlásuk következtében jutott el az üdvösség üzenete az Izráelen kívüli népekhez — hogy azután Isten Izráel népét ezzel féltékennyé tegye. 12 Valóban, Izráel népének botlása milyen bőséges áldást hozott az egész világnak! Amit ők elveszítettek, azzal a többi nép lett gazdagabb. De ha ez így van, akkor képzeljétek el, milyen hatalmas nyereséget fog jelenteni a világnak az, amikor Izráel népét Isten teljes egészében helyreállítja!

13 Most pedig hozzátok szólok, akik nem vagytok zsidók. Mivel Isten engem az Izráelen kívüli népekhez küldött, teljes erőmmel arra törekszem, hogy a szolgálatomat minél sikeresebben végezzem. 14 Közben állandóan abban reménykedem, hogy így féltékennyé tudom tenni a saját népemet, és néhányat közülük is elvezethetek az üdvösségre. 15 Mert ha az, hogy Isten elfordult népemtől, azt eredményezte, hogy kibékült a többi néppel, akkor mi lesz abból, ha ismét kegyelemmel fordul hozzájuk, és magához fogadja őket? Bizony, olyan lesz az, mint a feltámadás a halálból! 16 Ha az aratás kezdetén Istennek szentelik az első kévét, akkor szent lesz az abból készült tészta is. Hasonlóképpen, ha a fa gyökerei szentek, akkor az ágak is azok. 17 Olyan ez, mint mikor a nemes olajfa ágai közül néhányat letörnek, titeket pedig, akik az Izráelen kívüli népek közül jöttetek, és így a „vadolajfa ágai” vagytok, beoltanak a letört ágak helyére. Így most már ti is részesültök mindabból a jóból, amit a nemes fa gyökere nyújt. 18 De ne gondoljátok, hogy különbek vagytok, mint a letört ágak! Ha pedig jobbnak képzelitek magatokat, jusson eszetekbe: nem ti tápláljátok a gyökeret, hanem a gyökér titeket! 19 Lehet, hogy így gondolkoztok: „Azért törték le az ágakat, hogy minket beoltsanak az olajfába.” 20 Ez igaz, de gondoljátok meg, hogy azokat a hitetlenségük miatt törték le, és ti is csak a hitetek által maradhattok meg. Ezért ne legyetek büszkék, hanem istenfélők! 21 Mert ha Isten nem kímélte meg az olajfa saját ágait a hitetlenségük miatt, akkor titeket sem fog kímélni, ha nem hisztek. 22 Ismerjétek fel azért, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is! Szigorú azokhoz, akik elestek, hozzátok viszont mindaddig jó, amíg megmaradtok Isten jóságában. Ha nem, akkor titeket is letör arról a fáról, mint azokat az előző ágakat. 23 Ugyanakkor, ha Izráel népe már nem marad tovább a hitetlenségben, akkor Isten újra beolthatja őket a saját fájukba. Isten meg tudja tenni, hogy újra beoltsa őket.