1. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szószthenész atyánkfia, 2. Isten Korinthusban élő eklézsiájának, a Jézus Krisztussal való életközösség által megszentelt atyafiaknak, elhívott szenteknek köszöntésünket küldjük mind azokkal együtt, akik Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és az ő Uruknak nevét mindenütt segítségül hívják. 3. Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4. Mindenkor hálát adok az én Istenemnek tiérettetek azért a kegyelemért, amelyet Isten Jézus Krisztus által adott tinéktek, 5. mert Őáltala minden tekintetben meggazdagodtatok, a beszédben való minden ügyességben és minden (az üdvösségre tartozó) ismeretben, 6. minthogy a ti lelketekben megszilárdult a Krisztusról szóló tanúbizonyságtétel. 7. Azért nem szűkölködtök semmiféle kegyelmi ajándék nélkül, és állhatatosan várjátok a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését. 8. Ő mindvégig meg is erősít majd titeket, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenésének napján. 9. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával Jézus Krisztussal a mi Urunkkal való közösségre. 10. Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztust hívom tanúként, és úgy kérlek titeket, hogy valamennyien egyetértők legyetek, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem gondolkodástokban és meggyőződéstekben legyetek teljesen egyek. 11. Khloé küldötteitől ugyanis megtudtam felőletek atyámfiai, hogy viszálykodtok egymással. 12. Azt akarom ezzel mondani, hogy némelyikőtök így beszél: Én Pál tanítványa vagyok, másikótok meg így: Én Apollósz tanítványa vagyok, a harmadikótok így: Én Képhász tanítványa vagyok, a negyedikőtök pedig így: Én Krisztus tanítványa vagyok. 13. Hát részekre oszlott a Krisztus? Pál feszíttetett meg érettetek, vagy Pál nevére kereszteltettetek meg? 14. Hálát adok az Istennek azért, hogy közületek senkit sem kereszteltem meg, csak Kriszposzt és Gáioszt. 15. Senki sem mondhatja tehát, hogy az én nevemre kereszteltettetek meg. 16. Megkereszteltem ugyan még Sztephánász házanépét is; de nem tudom, hogy még másvalakit megkereszteltem volna.

17. Ugyanis Krisztus engemet nem azért küldött, hogy kereszteljek, hanem azért, hogy az evangéliumot hirdessem; éspedig ne ékesen szóló bölcselkedéssel, hogy Krisztusnak keresztje hatástalanná ne váljék. 18. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, minékünk azonban, akik idvezülünk, Istennek ereje. 19. Ugyanis megíratott (Ésaiás 29:14): Semmivé teszem majd (mondja Isten) a bölcseknek bölcsességét, és az értelmeseknek értelmét elvetem. 20. Hol van hát a bölcs? Hol van az írástudó? Hol van e világnak vitatkozója? Nem úgy van, hogy Isten e világnak bölcsességét bolondsággá tette? 21. Minthogy ugyanis Istennek bölcs rendelkezése szerint a világ nem tudta a maga bölcsessége által Istent megismerni, azért Isten úgy látta jónak, hogy a hívőket az igehirdetés bolondsága által mentse meg (az istentelen élet veszedelmétől). 22. A zsidók ugyan mennyei jeleket kívánnak, a görögök meg bölcsesség után kérdezősködnek, 23. mi ellenben csak a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megbotránkozás, a pogányoknak pedig bolondság, 24. maguknak az elhívottaknak azonban, legyenek akár zsidók akár görögök, úgy prédikáljuk Krisztust, mint Istennek erejét és Istennek bölcsességét. 25. Mert Istennek bolondsága bölcsebb, mint az emberek bölcsessége, és Istennek gyengesége erősebb, mint az emberek erőssége. 26. Mert nézzétek csak atyámfiai, hogy közületek kik hívattak el: nem sokan voltak közületek a világ ítélete szerint bölcsek, nem sokan voltak hatalmasok, nem sokan voltak előkelő származásúak; 27. nem, hanem a világ szerint bolondokat választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ szerint gyengéket választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, 28. és a világ szerint alacsony származásúakat és a megvetetteket választotta ki magának Isten, a senkiket, hogy semmivé tegye a valakiket, 29. hogy Istennek színe előtt senki ne dicsekedjék. 30. Istennek köszönjétek, hogy Jézus Krisztuséi vagytok; Őt Isten tette a mi bölcsességünkké, igazságosságunkká (megigazítónkká), megszentelőnkké és szabadítónkká,