1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész testvér 2 az Isten gyülekezetének, mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egyben, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, az övékén és a miénken; 3 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálákat adok az én Istenemnek mindenkor tifelőletek az Isten kegyelméért, mely nektek adatott a Jézus Krisztusban, 5 hogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben 6 úgy, amint a Krisztus mellett való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7 Úgyhogy ti semmi kegyelmi ajándéknak nem vagytok híjával, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, 8 aki meg is erősít titeket mindvégig úgy, hogy feddhetetlenek lesztek a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. 9 Hű az Isten, aki titeket elhívott az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak közösségébe. 10 Kérlek azonban titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy ugyanazt mondjátok mindnyájan, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek egybekötözve ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11 Mert megtudtam felőletek, atyámfiai, a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 12 Azt értem pedig, hogy mindeniketek azt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13 Részekre van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek meg? 14 Hálákat adok az Istennek, hogy én közületek egyet sem kereszteltem meg, csak Gájuszt; 15 hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevemre kereszteltem. 16 És megkereszteltem Sztefanász háznépét is; többet nem tudok, hogy valaki mást megkereszteltem volna. 17 Mert nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem evangéliumot hirdetni; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje üressé ne tétessék. 18 Mert a keresztről szóló ige azoknak ugyan, akik elvesznek, bolondság; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek hatalma.

19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem. 20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nem bolondsággá tette-e az Isten a világ bölcsességét? 21 Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. 22 Miután egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a hellének bölcsességet keresnek, 23 mi meg prédikálunk egy megfeszített Krisztust, aki a zsidóknak botránkozás, a helléneknek pedig bolondság. 24 De azoknak, akik el vannak híva, mind zsidóknak, helléneknek, Krisztust, aki Isten hatalma és Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél; és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. 26 Mert tekintsétek a ti elhívásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan bölcsek test szerint; nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek 27 hanem ami a világon bolond, azt választotta ki magának az Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse; és ami a világon erőtlen, azt választotta ki magának az Isten, hogy az erőseket megszégyenítse, 28 és ami a világon nemtelen és ami lenézett, azt választotta ki magának az Isten, és azt, ami semmi, hogy azt,ami valami, semmivé tegye, 29 hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem. 30 De ti tőle vagytok a Krisztus Jézusban, aki bölcsesség lett nekünk Istentől, és igazság, szentség és váltság; 31 hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.