1. Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szósztenes atyafi, 2. az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken: 3. kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor érettetek Isten ama kegyelméért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott, 5. hogy őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6. amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősíttetett bennetek. 7. Ezért nem szűkölködtök semmi kegyelmi ajándékban, sőt várjátok is a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, 8. aki meg is erősít majd titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. 10. Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ugyanazzal az érzülettel és ugyanazon a véleményen. 11. Mert Kloé embereitől megtudtam felőletek, atyámfiai, hogy viszálykodások vannak köztetek. 12. Úgy értem ezt, hogy mindegyitek ezt mondja: Én Pálé vagyok! Én meg Apollósé! Én meg Kéfásé! Én meg Krisztusé! 13. Vajjon részekre osztható-e Krisztus? Vajjon Pált feszítették-e meg érettetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek-é meg? 14. Hálát adok az Istenitek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpust és Gájust, 15. hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevemre kereszteltek meg titeket. 16. Megkereszteltem azonban Sztefanás házanépét is. Ezeken kívül nem tudom, hogy mást kereszteltem volna. 17. Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliomot hirdessem, de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. 18. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik megtartatunk, Istennek hatalma.

19. Mert megíratott: Eltörlöm a bölcsek bölcsességét és az értelmesek értelmét elvetem. 20. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nemde bolondsággá tette Isten e világ bölcsességét? 21. Mert miután az Isten bölcsességében a világ nem ismerte meg a bölcsesség által az Istent, az Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. 22. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességét keresnek. 23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, a megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot, 24. ámde maguknak az elhívottaknak, mind zsidóknak, mind görögöknek Krisztust, Isten hatalmát és Isten bölcsességét. 25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. 26. Mert nézzétek csak a ti elhívásotokat, atyámfiai: hogy nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan vagytok hatalmasok, nem sokan vagytok nemesek, 27. sőt a világ szerint bolondokat választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ szerint erőtleneket választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; 28. és a világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten és a semmiket, hogy megsemmisítse a valamiket, 29. hogy Isten előtt ne dicsekedjék senki. 30. Az ő munkája, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki bölcsességül lett nekünk Istentől és igazságul, szentségül és váltságul, 31. hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.