1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szosztenész testvér 2 az Isten Korintusban lévő egyházának írnak, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik Urunknak, Krisztus Jézusnak nevét segítségül hívják bármely helyen, ki az övék is, a mienk is. 3 Kegyelem néktek és békesség Atyánktól, Istentől és Krisztus Jézus Úrtól. 4 Mindenkor hálát adok Istennek értetek, Istennek arra a kegyelmére gondolva, melyet a Krisztus Jézusban nektek adott, 5 hogy őbenne mindenben meggazdagodtatok, mindenféle igében és mindenféle ismeretben, abban a mértékben, 6 ahogy a Krisztus bizonyságtétele köztetek bizonyos lett, 7 úgyhogy a kegyelem egy ajándékában sem szűkölködtök, amíg Urunknak, a Krisztus Jézusnak lelepleződését várjátok. 8 Ő pedig szilárdságot fog adni nektek a végső időkre, hogy feddhetetlenek legyetek Jézus Urunknak napján. 9 Hű az Isten, aki elhívott titeket Fiának, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak közösségébe. 10 Urunknak, a Krisztus Jézusnak neve által felszólítalak titeket testvéreim, hogy mindnyájatoknak ugyanaz legyen a beszédetek, s ne legyenek köztetek hasadások, hanem ugyanabban a meglátásban és ugyanabban a megismerésben legyetek helyreállítva. 11 Kloé emberei ugyanis világossá tették előttem felőletek testvéreim, hogy vetélkedések vannak köztetek. 12 Úgy értem, hogy közületek így szólnak egyesek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én a Krisztusé. 13 Részekre osztották a Krisztust? Vagy Pál feszíttetett meg értetek? Vagy Pál nevébe merítkeztetek be? 14 Hálát adok, hogy közületek senkit sem merítettem be, csak Kriszpuszt és Gájuszt. 15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevembe merítkeztetek be. 16 Bemerítettem még Sztefánász házát is. Egyébiránt nem tudom, hogy valaki mást bemerítettem volna. 17 A Krisztus ugyanis nem bemeríteni küldött engem, hanem örömüzenetet hirdetni, nem a szó bölcsességével, hogy a Krisztus keresztje üressé ne váljék. 18 A keresztről szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma.

19 Hiszen így írták meg: "Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem." 20 Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét? 21 Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy "ostoba" igehirdetéssel mentse meg a hívőket. 22 Miután a zsidók is jeleket kívánnak, hellének is bölcsességet keresnek, 23 mi megfeszített Krisztust hirdetünk a zsidóknak botrányul, helléneknek ostobaságul, 24 a választottaknak maguknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Krisztusul, Isten hatalmául, Isten bölcsességéül. 25 Mert Isten ostobasága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél. 26 Nézzetek csak vissza elhívatástok idejére, hogy nem sokan voltatok hús szerint bölcsek, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelőek. 27 Ellenkezőleg, Isten azt választotta ki, ami ostoba a világban, hogy a bölcseket megszégyenítse, ami a világban erőtelen, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse azt, ami erőst; 28 és azt választotta ki Isten, ami a világban nem nemes, ami megvetett, sőt a nem levőket, hogy hatástalanná tegye azt, ami van, 29 hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessék. 30 Mert őtőle van, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, kit Isten bölcsességünkké tett, továbbá igazságosságunkká, megszentelődésünkké, megváltásunkká is, 31 hogy - amint írva van - "aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék."