1. A hét első napján (vasárnap) az asszonyok jókor reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített drágakeneteket. 2. És úgy találták, hogy a kő a sírról elhengeríttetett. 3. És amikor oda (bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4. Emiatt tanácstalanul álltak ott, és íme, két férfiú lépett hozzájuk ragyogó öltözetben; 5. amikor pedig az asszonyok megrémülve mélyen meghajoltak, azok a férfiak így szóltak nékik: Miért keresitek az élőt a holtak közt? 6. Emlékezzetek rá, hogy amikor még Galileában volt, miképpen szólt néktek az Ember Fiáról; 7. azt mondta: Kell, hogy az Ember Fia a bűnös emberek kezébe adassék, megfeszíttessék, és harmadnap feltámadjon. 8. És visszaemlékeztek az Ő szavaira. 9. Azután visszatértek a sírtól a városba, és hírül adták mind ezt a tizenegynek és mind a többieknek. 10. A magdalai Mária és Johanna, és Mária a Jakab anyja voltak azok az asszonyok; a velük lévő többi asszony is elbeszélte ezeket a dolgokat az apostoloknak. 11. De azok előtt úgy tűntek föl ezek a beszédek, mint valami mese; és nem hittek nékik. 12. Péter azonban fölkelt, és a sírhoz futott; és oda betekintvén, ott csak a lenvászon kendőket látta; azután hazament, csodálkozván magában azon, ami történt. 13. És íme, a tanítványok közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiomnyira (tizenegy és fél kilométernyire) volt, és amelynek neve Emmausz. 14. Azokról a dolgokról beszélgettek egymással, amelyek történtek. 15. És amíg ők így egymással beszélgettek, és meghányták-vetették a történteket, maga Jézus lépett hozzájuk, és együtt ment velük az úton. 16. De látásuk akadályoztatott, hogy ne ismerjék meg Őt. 17. Jézus azt kérdezte tőlük. Miről beszélgettek egymással itt útközben? Azok szomorúan megálltak. 18. Az egyik, akinek neve Kleopász, megszólalt és így felelt néki: Te vagy az egyetlen, aki olyan idegen vagy Jeruzsálemben, hogy nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?

19. Jézus azt kérdezte tőlük: Mi történt? Azok azt mondták néki: Az, ami a názárethi Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas az Isten előtt és mindenütt a nép előtt, 20. és hogy a főpapok meg a mi főembereink mi módon ítélték Őt halálra, és feszítették meg; 21. pedig mi azt reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja szabadítani izráélt; és már harmadnapja, hogy ezek történtek. 22. De néhány közülünk való asszony is zavarba ejtett minket; ők ugyanis jókor reggel a sírnál jártak, 23. és minthogy nem találták az Ő testét, visszatértek, és azt is mondták, hogy angyalok megjelenését látták, és azok azt mondták, hogy Jézus él. 24. A mieink közül is elmentek némelyek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, Őt magát azonban nem látták. 25. Akkor Jézus így szólt nékik: Ó ti balgatagok és restszívűek mind azoknak elhivésére, amiket a próféták mondtak. 26. Vajon nem ezeket kellett-é a Krisztusnak elszenvednie, és úgy bemennie az Ő dicsőségébe? 27. És elkezdve Mózestől és az összes prófétáktól megmagyarázta nékik mind azt, ami az írásban Őróla szól. 28. Már közelítettek ahhoz a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29. De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik, és a nap lehanyatlott. Bement azért, hogy velük maradjon. 30. És amikor velük együtt asztalhoz telepedett, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, darabokra törte, és úgy adta nékik. 31. Akkor megnyílt a szemük, és felismerték Őt; Ő azonban eltűnt előlük. 32. Akkor azt mondták egymásnak: Vajon nem gerjedezett-é a szívünk, amikor beszélt nékünk az úton, és amikor magyarázta nékünk az írásokat? 33. És még abban az órában fölkeltek és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 34. Azok azt mondták: Az Úr valóban feltámadt és megjelent Simonnak. 35. Akkor ők is elbeszélték az úton történteket, és azt, hogy miképpen ismerték fel Őt a kenyér megtöréséről. 36. Amíg ők ezekről beszéltek, Jézus megállt köztük. 37. Ők megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38. De Jézus így szólt nékik: Miért ijedtetek meg, és miért támadnak szívetekben kételkedő gondolatok?