1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. 2 És a követ a sírról elhengerítve találták. 3 És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 És lőn, hogy mikor ők efelett megdöbbentek, ímé két férfiú állt melléjük fényes öltözetben: 5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájukat, azok mondták nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, 7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. 8 Megemlékezének azért az Ő szavairól. 9 És visszatérvén a sírtól, elmondták mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. 10 Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok voltak ővelük, akik ezeket mondták az apostoloknak. 11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hittek nékik. 12 Péter azonban felkelvén elfutott a sírhoz, és behajolván látta, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. 13 És ímé, azok közül ketten mentek ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira volt, melynek neve Emmaus volt. 14 És beszélgettek maguk közt mindazokról, amik történtek. 15 És lőn, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk menvén, velük együtt megy vala az úton. 16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy Őt meg ne ismerjék. 17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal? 18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokban? 19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek estek a názáretbeli Jézuson, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: 20 És mimódon adták Őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették Őt.

21 Pedig mi azt reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. 22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, akik jó reggel a sírnál voltak; 23 És mikor nem találták az Ő testét, hazajöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondják, hogy Ő él. 24 És azok közül némelyek, akik velünk voltak, elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok is mondták; Őt pedig nem látták. 25 És Ő mondta nékik: Oh, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! 26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az Ő dicsőségébe? 27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, elmagyarázta nékik minden Írásokban, amik Őfelőle megírattak. 28 Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és Ő úgy tett, mintha továbbmenne. 29 De kényszeríték Őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon. 30 És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldotta, és megszegvén, nékik adta. 31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerték Őt; de Ő eltűnt előlük. 32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor nékünk szólt az úton, és mikor magyarázta nékünk az Írásokat? 33 És felkelvén azon órában, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak. 34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! 35 És ezek is elbeszélték, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. 36 És mikor ezeket beszélték, megállt maga Jézus közöttük, és mondta nékik: Békesség néktek! 37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? 39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van! 40 És ezeket mondván, megmutatta nékik kezeit és lábait.