1. Vasárnapra virradóra azonban a beszerzett illat szerekkel a sírbolthoz mentek. 2. De a követ a sírbolttól elhengerítve találták. 3. S beléptükkor az Úr Jézus holttestének csak hült helyét látták. 4. Megdöbbenésüknek e kínos percében történt, hogy két fényes ruhába öltözött férfi állt eléjük s 5. amint ijedtükben a földre borultak, azt kérdezték tőlük: Miért keresitek az élőt a halottak közt? 6. Nincs itt! Feltámadt! Emlékezzetek csak vissza, 7. mit mondott ö néktek, mikor még Galileában volt? Az emberfiának a bűnösök kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia. 8. S visszaemlékeztek az ő szavaira. 9. A sírbolttól hazatérve, mindent elmondottak a tizenegy tanítványnak és a többieknek. 10. Mária Magdolna, Johanna, továbbá Mária, a Jakab anyja s ezeknek társai voltak azok, akik e hírt az apostoloknak, megvitték. 11. Hanem azok üres fecsegésnek tartották a beszédüket és nem hittek nékik. 12. De Péter felkelt és elfutott a sírbolthoz s mikor betekintett, csak a lepedőket látta s magában elcsodálkozva a történtek felett, távozott. 13. Ketten pedig ö közülük ugyanazon napon, egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumra lévő Emmausz nevü falunak tartottak 14. s beszélgettek maguk között mindezen megtörtént dolgokról. 15. És amint így beszélgettek s tanakodtak, maga Jézus is hozzájuk szegődött s velük ment az úton. 16. De a szemük befogódott, hogy meg ne ismerjék öt. 17. És ö megkérdezte tőlük: Mit tárgyaltatok magatok között útközben s miért vagytok olyan szomorúak? 18. Egyikük, névszerint Kleofás, így válaszolt néki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott e napokban? 19. Nos, - kérdé ugyan mi? Hát - felelték - a názáreti Jézus dolga, aki szavára s tettére nézve hatalmas próféta volt az Isten, s az egész nép előtt. 20. Főpapjaink és főembereink halálra ítélték, megfeszítették, 21. mi ellenben reméltük, hogy ő az, aki megváltja Izraelt. Egyébiránt ma a harmadnapja, hogy ez történt. 22. Aztán néhány közülünk való asszony is reánk ijesztett. Korán reggel ott jártak a sírnál,

23. de holttestét nem találván, hazatértek, mondván, hogy angyallátomásuk is volt s az angyalok állították, hogy ő él. 24. Néhány társunk el is ment a sírhoz s úgy találták, ahogy az asszonyok mondották; őt magát azonban nem látták. Erre azt mondotta nékik: 25. Óh, ti balgatagok s restek hinni mindazt, amit a próféták mondottak! 26. Hát nem ezt kellett-e Krisztusnak elszenvednie, hogy megdicsőülhessen. 27. És kezdve Mózesen s a többi prófétákon, minden reá vonatkozó írást megmagyarázott ő nékik. 28. Eközben már ama falu közelébe értek, ahová tartottak és ő úgy tett, mintha tovább szándékoznék menni. 29. De azok kérlelték, mondván: Maradj velünk! Immár esteledik, a nap lehanyatlott. 30. És ő bement, hogy velük maradjon. Mikor aztán az asztalhoz telepedtek, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nékik. 31. Szemük megnyílt és megismerték őt, de ő látatlanul eltűnt. 32. S csak úgy maguk közt suttogták: Nem gyúlt-e lángra a szívünk, mikor útközben hozzánk szólt és az írást magyarázta nékünk? 33. S útrakelve még abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe s együtt találták a tizenegy tanítványt és társaikat, 34. akik e szókkal fogadták őket: Az Úr valóban feltámadt: Simon látta. 35. Ők meg elbeszélték az útközben történt dolgokat s azt is, hogy miként ismertek rá a kenyértörésről. 36. S mialatt ezt elbeszélték, maga Jézus, megállt közöttük és azt mondotta nékik: Békesség néktek! 37. De ijedtükben és féltükben azt hitték, hogy lelket látnak. 38. Ekkor azt mondotta nékik: Miért háborogtok? Hogy jut eszetekbe ilyen gondolat? 39. Nézzetek kezemre, lábamra! Hisz én vagyok! Tapogassatok és vizsgáljatok meg! A léleknek nincs húsa és csontja! 40. Nekem pedig amint látjátok, van. S ezt mondva, megmutatta nékik kezét is, lábát is. 41. Sőt, mert az örömtől még mindig hitetlenkedtek és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van-e itt valami ennivalótok? 42. Erre egy darab sült halat s lépesmézet adtak oda néki. 43. Elvette s megette szemük láttára.