1. A hét első napján jókor reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2. A követ azonban a sírról elhengerítve találták. 3. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 4. Míg ezen töprengtek, íme két férfi állt melléjük, ragyogó öltözetben, 5. s amikor ők megrémülve földre hajtották arcukat, azok így szóltak: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6. Nincsen itt, mert feltámadott. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt. 7. Ezt mondta: Kell hogy az Ember Fiát bűnös emberek kezébe adják, megfeszítsék és harmadnap feltámadjon. 8. És visszaemlékeztek ezekre a szavaira. 9. Azután visszasiettek a sírtól, és hírül adták mindezt a tizenegynek, s mind a többieknek. 10. A magdalai Mária és Johanna, és Jakab anyja, Mária, és a velük lévő más asszonyok voltak azok, akik ezeket elmondták az apostoloknak. 11. De ezek balga beszédnek tartották az egészet, és nem hittek nekik. 12. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott, és elment, magában csodálkozva a történtek felett. 13. És íme azok közül ketten ugyanaz nap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira fekszik és a neve Emmaus. 14. És beszélgettek egymással mindazokról a dolgokról, amik történtek. 15. Beszélgetésük és kérdezősködésük között maga Jézus is odaszegődött hozzájuk és együtt ment velük az úton. 16. De látásuk megzavarodott, és nem ismerték meg őt. 17. Ő így szólt hozzájuk: Micsoda beszédek ezek, amelyeket út közben egymással váltotok? Azok szomorú arccal megálltak; 18. megszólalt az egyik, akinek neve Kleofás, és ezt mondta neki: Csak te vagy az egyedüli idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? 19. Mi történt? kérdezte. Azok megmondták neki: ami a Názáreti Jézuson esett, aki próféta volt, cselekedetben, s beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt, 20. és hogy mi módon adták őt a papi fejedelmek és a mi főembereink halálos ítéletre, és feszítették meg őt.

21. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. De már elmúlt harmadnapja, hogy mindezek megtörténtek. 22. Igaz, hogy néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ezek jókor reggel a sírnál voltak, 23. és mikor nem találták a testét, visszajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24. És azok közül, akik velünk voltak, némelyek elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok is mondták. Őt magát azonban nem látták. 25. Jézus azt mondta nekik: Ó balgatagok és rest szívűek mindazoknak az elhívésére, amiket a próféták mondtak! 26. Vajon nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak, és úgy mennie be az ő dicsőségébe? 27. És elkezdve Mózestől és minden prófétától, magyarázta nekik az összes írásokban azt, ami őreá vonatkozik. 28. Közel voltak már ahhoz a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29. De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik, és a nap is lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon. 30. És mikor az asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik. 31. Ekkor megnyílt a szemük és megismerték őt, de Ő eltűnt előlük. 32. És így szóltak egymáshoz: Vajon nem melegedett-e át bennünk a szív, mikor beszélt nekünk az úton, és mikor magyarázta az írásokat? 33. Felkerekedtek, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 34. Ezek azzal a felkiáltással fogadták őket: Valóban feltámadott az Úr és megjelent Simonnak! 35. Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről. 36. Amíg ők erről beszéltek, megállt köztük maga Jézus, és így szólt nekik: Békesség nektek! 37. Ekkor zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak. 38. De ő így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg, és miért támadnak kételkedő gondolatok a szívetekben? 39. Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg és lássatok. Mert a léleknek nincs húsa, csontja, de, amint láthatjátok, nekem van. 40. És amikor ezeket mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.