1 Amikor mind e beszédeket a nép füle hallatára befejezte, bement Kapernaumba. 2 Bizonyos századosnak a rabszolgája gonoszul szenvedett, úgyhogy a végét járta. Ez a szolga becses volt neki, 3 mikor hát Jézusról hallott, hozzá küldötte a zsidók véneit, s kérte őt, hogy jöjjön el és mentse meg rabszolgáját. 4 Azok mihelyt Jézushoz érkeztek, nagy igyekezettel kérlelték. "Méltó ő arra - szóltak -, hogy megadd ezt neki, 5 mert szereti nemzetünket, s a zsinagógát ő építtette nekünk." 6 Jézus hát útra kelt velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados barátait küldte el hozzá ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. Nem vagyok én arra elég, hogy fedelem alá jöjj; 7 arra sem tartom magamat méltónak, hogy magam menjek hozzád. Mondd csak szóval, és meggyógyul a legényem. 8 Hiszen én is fennhatóság alá rendelt ember vagyok. Alattam katonák vannak, és ha azt mondom az egyiknek: Eredj el! Az elmegy, vagy a másiknak: Jöjj! Az eljön. S ha rabszolgámnak ezt mondom: Tedd meg! Megteszi." 9 Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, hátrafordult az őt követő tömeg felé, és így szólott: "Azt mondom nektek, Izráelben még nem találtam ekkora hitet." 10 Amikor a küldöttek a házba visszatértek, a rabszolgát egészségesen találták. 11 A következő napon történt. Egy Nain nevű városba volt úton, s tanítványai és nagy tömeg mentek vele. 12 Mikor a város kapujához közel ért, egyszerre csak egy halottat hoztak ki, egy anyának egyszülött fiát, az anya özvegy volt. A városból jókora tömeg kísérte. 13 Mikor az Úr meglátta az özvegyet, szánalomra gerjedt iránta, s megszólította: "Ne sírj!" 14 Azután odament, megérintette a koporsót, mire azok, akik azt vitték, megálltak. "Ifjú - mondta -, hozzád szólok: Támadj fel!" 15 A halott felült és beszélni kezdett. Azután odaadta őt anyjának. 16 Félelem fogott el mindenkit és dicsőítették az Istent: "Nagy próféta támadt közöttünk! Rátekintett Isten az ő népére!" 17 Egész Júdeába, sőt annak egész környékére szétment a róla szóló hír. 18 Jánosnak is hírt vittek tanítványai mindezekről. János erre magához hívott tanítványai közül kettőt,

19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?" 20 Ahogy a férfiak megérkeztek hozzá, így szóltak: "Bemerítő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?" 21 Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségekből, őket verő ostoroktól, rossz szellemektől, sok vaknak adta meg kegyelmesen a látást. 22 Azután ezt mondta nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok visszakapják szemük világát, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegények az örömhírt hallják. 23 Mondjátok meg. " Boldog az, aki bennem meg nem botlik." 24 Mikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a tömegekhez: "Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok nézni? Szélingatta nádszálat? 25 De hát mit is mentetek látni? Puha ruhákba öltözött embert? Hiszen a pompás és drága ruhákban járó emberek a királyi palotákban vannak. 26 De hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen! Azt mondom nektek, prófétánál is többet. 27 Ő az, akiről írva van: Ím elküldöm követemet orcád előtt, aki előtted elkészíti utadat. 28 Azt mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten királyságában, nagyobb nála." 29 Amikor az egész nép és a vámszedők meghallották őt, igazságosságot szolgáltattak az Istennek azzal, hogy a János bemerítésével bemerítkeztek. 30 Ám a farizeusok és a törvénytudók elvetették az Istennek rájuk vonatkozó szándékát azzal, hogy nem meríttették be magukat Jánossal. 31 "Kihez hasonlítsam hát e nemzedék embereit? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő s egymásnak kiáltozó gyermekekhez, kik így beszélnek: Sípoltunk és ti nem táncoltatok, gyászéneket fújtunk és ti nem sírtatok. 33 Eljött ugyanis Bemerítő János, ki kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és ti így szóltatok: Ördögi szellem van benne. 34 Eljött az embernek Fia, ki eszik és iszik, s ti ezt mondjátok: Ni a falánk és borissza ember, vámszedőknek és vétkezőknek barátja. 35 Így kapta meg igazolását a bölcsesség, összes gyermekeitől."