1. Amikor a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba. 2. Egy százados szolgája, akit ura nagyon kedvelt, súlyos beteg volt, és már a végét járta. 3. Amikor a százados hallotta Jézus hírét, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. 4. Azok odamentek Jézushoz, és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki, 5. mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk. 6. Jézus tehát elment velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj- 7. Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak. 8. Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha egyiknek azt mondom: Menj! Elmegy; a másiknak: Jöjj! Idejön. És ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! Megteszi. 9. Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet még Izráelben sem találtam! 10. És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát jó egészségben találták. 11. Nem sokkal ezután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy sokaság. 12. Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony anyának egyetlen fiát, akit a városból nagy sokaság kísért. 13. És mikor látta őt az Úr. megesett a szíve rajta, és így szólt neki: Ne sírj! 14. És odalépve megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. És szólt: Ifjú, mondom neked, kelj fel! 15. Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának. 16. És mindnyájukat félelem fogta el, és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét. 17. És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és a környéken mindenütt. 18. Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János magához hívatta két tanítványát,

19. és elküldte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk? 20. Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád, ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk? 21. Éppen abban az órában sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz Telkektől, és sok vaknak adta vissza szemevilágát. 22. És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium prédikáltatik. 23. És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem! 24. Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat? 25. Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? íme, akik pompás öltözetben járnak és bőségben élnek, a királyok palotáiban laknak. 26. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: Prófétánál is nagyobbat. 27. Ő az, aki felől meg van írva: íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te utadat. 28. Mert bizony mondom, asszonytól szülöttek között senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb, mint Ő. 29. És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek a János keresztségével. 30. A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa. 31. Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? Kihez hasonló? 32. Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltoznak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és nem sírtatok. 33. Mert eljött Keresztelő János, kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. 34. Eljött az Ember Fia, aki eszik, és iszik, és azt mondjátok: íme, a falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35. És az isteni bölcsességet minden gyermek igazolta.