1. Mikor pedig minden beszédét elvégezte a nép füle hallatára, bement Kapernaumba. 2. Egy százados szolgája pedig, akit ura nagyon kedvelt, beteg volt és már haldoklott. 3. Mikor pedig az hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. 4. Azok tehát odamentek Jézushoz és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki, 5. mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk. 6. Jézus tehát elment velük. Mikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. 7. Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd: és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak. 8. Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim és ha egyiknek azt mondom: Menj! elmegy; a másiknak: Jöjj! idejön és ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! megteszi. 9. Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta és hátrafordulva, ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek: ilyen hitet Izraelben sem találtam. 10. És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségben találták. 11. Nem sokkal azután történt, hogy egy Nain nevű városba ment és vele mentek tanítványai és nagy sokaság. (A 11. vers egyes kéziratokban így kezdődik: Történt másnap,) 12. Mikor pedig a város kapujához közelített, íme, egy halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát, egy özvegyasszonyét, akit a városból nagy sokaság kísért. 13. És mikor látta őt az Úr, megesett a szíve rajta és így szólt neki: Ne sírj! 14. És odalépve, megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. És szólt: Ifjú, mondom neked, kelj fel! 15. Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának. 16. És mindnyájukat félelem fogta el és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt köztünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét. 17. És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában s a környéken mindenütt.

18. És Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János előszólított kettőt a tanítványai közül, 19. és elküldötte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 20. Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 21. Abban az órában pedig sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz lelkektől és sok vaknak adta vissza szeme világát. 22. És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok ismét látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik. 23. És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem. 24. Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25. Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Íme akik pompás öltözetben és bőségben élnek, a királyok palotáiban vannak. 26. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. 27. Ez az, aki felől meg van írva: Íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te útadat. 28. Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála. 29. És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, elismerték, hogy Isten igaz és megkeresztelkedtek János keresztségével. 30. A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát és nem keresztelkedtek meg általa. 31. Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? És kihez hasonlók? (A 31. vers egyes kéziratokban így kezdődik: Az Úr ezután így szólt) 32. Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltanak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk és nem sírtatok. 33. Mert eljött Keresztelő János, aki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik és ezt mondjátok: Ördög van benne.